Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - II. bef. közl. 493

502 TUÏtCHÂNYI TIHAMÉR. jutásának körülményei. Műve czéljánál fogva egyenest meg kellett volna írnia Rogeriusnak, miképen került a tatárok közé. Elbeszéli, bogy az erdőben lappangott, hogy a tatárok az erdőbe olyan üzeneteket küldtek, hogy a ki bizonyos határidőn belül vissza akar térni régi otthonába, annak ők szabad menetelt engednek ; x) de hogy ő is ezen üzenet s igéret folytán tért-e vissza emberlakta helyre az erdőből, azt nem mondja. Minden átmenet nélkül egyszer csak azt látjuk, hogy a tatárok között van.2) És ezért azt hinné az ember, hogy ő is csak ezen üzenetek folytán hagyta el az erdőt. Csakhogy fentebb, mikor elmondja a hamisított királyi levelek történetét,3

) hozzáteszi : »Ez volt az a levél . . . mely engemet és egész Magyarországot megrontotta. Mert annyira megbíztunk ennek a levélnek hitelében, hogy . . . nem is hihettük az ellenkezőt.« Rogerius itt egyenest arra utal, hogy ő a levelek következtében tért vissza bujdosásából és került a tatárok közé. Mi igaz a két eset közül? Leghelyesebb okoskodásnak azt tartom, hogy a két esemény, a hamisított királyi levelek és a tatárok üzenete, chronologice igen közel esik egymáshoz. Rogerius nem sokkal a sajói csata után juthatott a tatárok közé, mert mint életrajzában láttuk, körülbelül majd egy évig volt közöttük. A föld népének is, mely a tatárok üzenete folytán visszatért otthonába, szintén ez időben kellett visszatérnie, mert ekkor már eljött az ideje a mezei munkának, már pedig a tatárok főkép ennek elvégzésére csalták vissza a népet. Valószínű tehát, hogy Rogerius és a többi bujdosók körülbelül egy időben értesültek a visszatérést parancsoló hamisítványról és a tatárok azon ígéretéről, hogy kiki bántódás nélkül hazatérhet. így azután úgy a liogy, ki volna egyenlítve a látszólagos ellenmondás. Sőt tovább mehetünk. Nem tartozik ugyan szorosan ide, de már itt megemlíthetjük, hogy Rogerius valószínűleg el is mondta, ha röviden is, miképen került a tatárok közé, de ez a hely kimaradt az első ismert recensióból. Alább lesz alkalmam kimutatni, hogy sok tekintetben milyen megrontott a Siralmas ének szövege, itt csak annak megemlítésére szorítkozom, hogy a XXXV-ik fejezetet hiányosnak tartom, íme a szöveg idevágó része : ... »ad très dietas terra facta est populosa et quaelibet villa elegit sibi regem de Tartaris, quem optavit. Quo facto, cum essent tempóra messium. fruges unanimiter collegerunt et eas ac stramina et foenum et alia ') XXXV. fej. -) U. o. Stabant nobiscum . . . stb. 3) XXXI. fej.