Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - II. bef. közl. 493

ROGERIUS MESTER SIRALMAS ÉNEKE A TATÁRJÁRÁSRÓL. 511 ad horrea congregabant. Stabant nobiscum Tartari et Cornau i simul. Videbant quamplurimi et, laetabantur« stb. Ha kritikus szemmel nézzük ezt a helyet, lehetetlen, hogy föl ne tűnjék, milyen — mondhatnám kézzelfogható — zökkenés van a »horrea congregabant« végű és a »stabant nobiscum« kezdetű mondatok között. Szinte érzi az ember, hogy itt valami hiányzik, hogy innen valami kimaradt. Már stilistikailag is föltűnő, hogy Rogerius, ki még ott is hol bízvást elhagyhatná, egy-egy quidern vagy igitur kötőszóval kapcsolja egymáshoz mondatait, itt semmi kapcsolatot sem használ. Azután értelmileg is hiányzik itt valami. Hogy ugrik át az aratókról — kik közé nem számítja, de nem is számíthatja magát — egyenest, minden összefüggés nélkül a maga és a vele egy sorban levők személyére? Hogy Rogeriusról is azt kelljen itt mondanunk: Nonnunquam et bonus dormit at Homerus ! azt mégsem merném állítani, hanem inkább tekintettel arra, a mi tény, hogy szövegünk igen megrontott szöveg, tekintettel továbbá arra, hogy Rogeriusnak műve czéljánál fogva valahol okvetetlenül meg kellett mondania, mikor és hogyan került a tatárok közé, s tekintettel végűi arra, hogy ennek elmondására ez a leglogikusabb hely, azt merem állítani, hogy ezen említett helyen tényleg kimaradt valami és hogy ez nem más, mint annak elmondása, mikép jutott az író a tatárok közé. Különben is ez a XXXY-ik fejezet másképen is gyanús. Föntebb azt mondja az író, hogy minden falu választott magának királyt, és pedig azt, a ki neki tetszett. Valamivel alább szintén erős zökkenéssel ezt mondja : »khánokat azaz parancsnokokat rendeltek azoknak (t. i. a népnek), kik igazságot szolgáltassanak« . . . stb. Rogerius terminológiája szerint a rex (király) ugyanazt jelenti, a mit a khán. Királyoknak nevezi az összes kbánokat, kiket névleg fölemlít,1) királynak nevezi Peta (Orda), Kádán, Bochetor (Büdzsik) khánokat.2) Tehát egyszer azt mondja, hogy a khánokat a föld népe maga választotta, máskor — jóformán közvetlen ezután — azt mondaná, hogy a khánokat űgy rendelték nekik. Ezt a határozott ellenmondást is csak úgy magyarázhatjuk meg, hogy itt valami kimaradt, a mi akár helyrajzi, akár chronologiai szempontból az egész fejezet értelmét lényegesen módosítaná. Azt sem tudom fölfogni, hogy mondhatná Rogerius, hogy »pacem habebamus et fora, iustaque unicuique iustitia servabatur« kevéssel azután, hogy ezt írja: . . . »in conspectu patris >) XIX. fej. ') XX. fej.