Századok – 1903

Tárcza - Szláv történeti szemle - Kwartalnik historyczny - 482

TÁIICZA. 483 alapuló törvények helyett egységes, mindenkire kötelező országos törvényeket kíván, mert ezekben látja az ország egységének biztositékát, valamint az állandó hadseregben, melynek felállítását sürgeti. A királyi hatalom túlkapásaival szemben a nemesség jogaira támaszkodik. Ez időtájt Lengyelországban is erősen terjedtek a huszita tanok, s hogy Ostrorog műve nagyobb hatást nem keltett, annak oka csak a közbejött politikai zavarokban kereshető. Ostrorog maga is visszavonult a politikától s 1580 táján elfeledetten halt meg. — Balzer Oswald a szlávok családi ház- és földközösségéről értekezik. Zadruga, zadruha, rodinny nedil néven cseheknél és lengyeleknél sajátságos patriarchális communismus dívott, melynél fogva a vérszerinti rokonság szoros birtokközösségben élt s művelte földjeit a családfő vezetése alatt. Ennek nyomai más szláv népeknél, pl. a szerbeknél, horvátoknál is feltalálhatók s a belső szervezet csak lényegtelen vonásokban tér el az északi szlávok intézményétől. Az intézmény leghamarább az észak-nyugati szlávoknál szűnt meg ; tovább tartotta magát délen, hol módosulva máig él ; változatlan alakban pedig, noha csak szűk körre szorítva, fennáll Oroszország némely vidékein. Nyelvi emlékei a starosta, staresina, domaUn, glavar, gospodar, általánosságban bratri nedilni, brada niedzielni pospolstvo, velikaja semja stb. szavakban élnek. A földközösség intézménye alapján szervezkedett a nemesi rend s az ősrégi szervezet átment a politikába is. A zupa (nemzetség) feje lett a zupán, ó-porosz supuni, ki a tényleges hatalmat gyakorolta. Ez az intézmény annyira közös volt a szlávoknál, hogy névszerint is feltalálható valamennyinél. Az értekező párhuzamot von a magyar ispán, a német gespann és a zupán, majd a kmetho, kmiec és a jobbágy között, végűi megállapítja, hogy a földközösség ősi intézményük a szlávoknak, mióta a nomád életet elhagyták, alapját azonban a római patria potestas teszi communistikus alapon. — Kraushar Aleksander a hányt-vetett életű Albert Sarmata — recte AVojciech Turski — lengyel jakobinus életrajzát közli. A Bogai nemzetségből származott Turski de Turzerog 1756-ban született s egyike volt a franczia forradalom eszméitől zaklatott azon kalandos természeteknek, a milyeneket a XVIII-ik századból nem egyet ismerünk. — Askenazy Szymon a Napoleon 1813-iki hadjáratában résztvett lengyel csapatokról ír s számukat 19,000 emberre teszi. Érdekesen illusztrálja a franczia-lengyel viszonyokat Kniazewicz és Dabrovski lengyel légionárius vezérek 1799—1800 évi levelezésének közrebocsátásával. — Finkel Ludivik az 1528 évi lengyel-magyar viszonyokat tárgyalja, külön tanulmány keretében ismertetve az Acta Tomiciana tizedik kötetét ily czím alatt : Lengyel politika a magyar ügyekben. A mazoviai herczegség birtoka körűi támadt