Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - I. közl. 412

418 TURCHÁNYI TIHAMÉR. esztendeig tartózkodott a pápai udvarban s ezalatt volt alkalma szereznie. Mint érsek nagyon sok gondot fordított az anyagi dolgokra is. Első dolga volt a rossz karban levő épületek kitatarozása. Uj pompás épületeket emelt. Egyáltalában mindenben a külső fényt. pompát kereste. Drága bútorokat, fehérneműket tartott, különösen mikor vendégei voltak, tett ki magáért. Vendég pedig sokszor fordult meg házánál, mert szokása volt vendégül hívni a Spalatóba érkező idegen nemes embereket. Kiséret nélkül ki sem mozdult házából, s ha egyházmegyéje látogatására indult, megkívánta, hogy kíséretében előkelő polgárok és kanonokok is legyenek.1) Mintha a magyar főpapok szelleméből szívott volna föl valamit. A féuyűzés, a pompa szeretete, átvonúl egész hátralevő életén. És ezen nincs is mit csodálkoznunk. A pápai követ káplánjának, a magyarországi javadalmasnak, ki — leszámítva a tatárok közt töltött fogságát — két évtizeden át a legnagyobb pompa és fényűzés között élt, be kellett szívnia magába a pompaszeretetet. Olyan embernek, ki évtizedeken át csillogó pompa, fény között élt, éltető elemévé válik a pompa, fényűzés. Csakhogy erre nem igen telt az érsekség jövedelméből. Rogerius érsek sok adósságot csinált2

) és ennek terhe nagyon bénítólag nehezedett vállaira. Hozzájárult ehez még az a körülmény is, hogy a spalatói polgárok nem igen szerették s nem is hajtottak szavára. II. Frigyesnek lia, a szintén excommunicato alatt álló Konrád Apuliába való utaztában Spalató alá érkezett és bebocsátást kért a városba. Rogerius természetesen erősen tiltakozott ellene, neliogy a kiközösítettet beengedjék a városba. De nem hallgattak szavára. Nagy ünnepélyességgel fogadta és nyitott kaput a polgárság Konrádnak. liogerius mintegy interdictum alá vetvén a várost, a templomokat bezáratta s az istentiszteletet megszüntette, és hogy ne kelljen még véletlenségből sem találkoznia Konráddal, kiköltözött néhány jó emberével a környéken levő falvakba. A spalatói polgárság elkövette azt az iróniát, hogy Konrádot épen csak azért is az érseki palotában szállásolta el. Konrádnak feltűnt, hogy az érsek nem mutatkozik, tudakozódott utána s meghallotta, hogy miért hagyta el Rogerius a várost. Azt is megtudta felőle, hogy mint apuliai származású, ') U. O. 630. 1. a) Wenzel : Árpádkori Uj Okmánytár, VII. 437.