Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - I. közl. 412

ROGERIUS MESTER SIRALMAS ÉNEKE A TATÁRJÁRÁSRÓL. 415 réssé lőn. minden bizonnyal kíséretében volt mindenütt urának. A végzetes 1241-ik esztendő Magyarországon. Váradon találja Rogeriust. Talán a váradi püspökség körül fölmerült vitás ügy miatt tartózkodott épen ott. A tatárok elől az erdőbe menekült s az erdőn keresztül Tamáshida uémet városba. I)e mivel itt sem érezte magát biztonságban, tovább ment a Fehér-Körös egy megerősített szigetére. Innen is csakhamar tovább indult Csanád városába, de azt már elpusztítva találta, visszament tehát a szigetre. Mikor azonban oda is közelítettek a tatárok, elmenekült az erdőbe. Nagy nyomorúság, éhség, fáradság, rettenetes halálfélelmek között barangolt az erdőben majdnem egy hónapig. Itt vehette hírét ama hamisított leveleknek, melyekben a tatárok IV. Béla nevében visszatérésre szólították fel a bujdosókat. Rogerius is visszatért a lakott vidékekre s ettől fogva a tatárok között élt. míg csak el nem vonultak Magyarországból. 0 maga azt mondja, hogy másfél évig.1) Spalatói Tamás szerint két évig szenvedett közöttük.2

) Ez azonban mindenesetre túlzás. A tatárok 1242 májusában már kitakarodtak az országból; május végén a király már visszatért, Rogerius mester pedig a király visszatértekor már régen kiszabadult a tatárok kezei közül.3

) Legrosszabb esetben tehát egy évet töltött közöttük. Fogságának leírásából azt vehetjük ki, hogy uein volt épen valami nagyon rossz dolga, bár azt mondja bevezető soraiban, hogy a ki a tatárok közé került, az a pokolba — tartarusba került ! Ugy látszik, valahol Bihar, Zaránd vagy Arad megyében tartózkodott ez idő alatt; erre következtethetünk ugyanis abból a körülményből, hogy olyan jól értesült az ezen vidéken történt pusztításokról. 1241 őszén a sereghez csatlakozott mint poggyászőrző; miből kiviláglik, hogy nem igen volt alkalmas fegyverhordásra, ügy látszik, Esztergom alá is követte a sereget s az ostromot közelről látta. Mikor a tatárok visszavonultak az országból, Rogerius szerencsésen megszökött fogságából s elmenekült vissza az erdők sűrűségébe. Hosszú bolyongás után végre elért egy meredek kőre Kolozs megyében, Magyar-Fráta nevű falu közelében, hol megpihent, és a mi fő, újra csilapíthatta kinzó éhségét. Mikor a király visszatért az országba, Rogerius is elhagyta menhelyét. Valószínűleg visszatért Váradra. Pénze nem volt. ') Az előljáró beszédben. 2) Hist. Salon, cap. 49. 3) XL. fej. 29*