Századok – 1903

Értekezések - BÁNÓ JÓZSEF: Berzeviczy Edmund emlékezete 397

406 BÁNÓ JÓZSEF. bizalmat szavazott neki a megyei tisztikar ellen felmerült bizonyos alaptalan panaszok alkalmából; mindamellett ő 1875 deczember-liavában az első alispáni állásról lemondott. A megyei közgyűlés önfeláldozó, buzgó és sikeres hivatalos működésének emlékét, a megyei közönség hálás érzelmeinek kifejezése és mély sajnálatának tolmácsolása mellett az utókor emlékezetének adta át s az állandó és központi választmány tagjáül választotta meg. Később a közigazgatási bizottságnak is tagja lett; de azon idő óta többé semmi közhivatalt nem viselt. Visszavonult és élt családjának és a tudománynak. Családi élete példás volt. Első neje, Szinyei Merse Anna, Szinyei Eélix volt Sáros-megyei főispán leánya, 1877-ben meghalt. 1886-ban másodszor nősült. Második felesége Sztáray Márta grófnő. Mindkét nejével példányszerüleg élt, s mindkét neje a nők példányképe volt. Szüleit az imádásig szerette. Apja hajfürtjét ennek halála után kegyelettel őrizte ezzel a felirattal: Ez szilárdítson a jóban mindenkor, e's tartson vissza minden bűntől! Minden eljárásában férfiasan önérzetes; és hogy mily nemes gondolkodású volt, mutatja azon eset, mely már halálos betegségében nyugtalanította. Említettem, hogy a megyei tisztikar ellen felmerült alaptalan rágalmak voltak oka lemondásának. Talán akkor történt, hogy a tisztviselők egyik előkelőbbikévei komoly összeütközésbe került. Ez az ügy lovagias úton elintéztetett ugyan, de kibékülés nem történt. Midőn Berzeviczy Edmund betegségében érezte, hogy élete végéhez közeledik, levelet írt az illetőnek, betegágyához kérette, s ezen egyetlen ellenségével, illetőleg ellenfelével, halálos ágyán kibékült. * * * Hátra van még, hogy Berzeviczy Edmundnak irodalmi munkálkodását méltassuk. Előrebocsátom, hogy a Magyar Történelmi Társulatnak 1868 óta tagja. volt. Első műve, mely még 1863-ban jelent meg, Miynet Stuart Máriájának magyar fordítása. Ezen egy fordítást kivéve,