Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - IV. közl. 327

TÓTH-SZABÓ PÁL. így szabálytalanságba esvén, nem végezheti papi teendőit, miért is feloldozást kér, ha valóban szabálytalanságba esett volna.1

) Szentandrási Márton a veszprémi egyházmegyéből, dulakodás közben ölte meg legjobb barátját. Beismeri tettét, de azt mondja, hogy ártatlan a gyilkosság vádjában. Minthogy pedig a papi pályára akar lépni, aggódó lelke megnyugtatására feloldozást kér.2

) Demjénfi János tudtán kívül segédkezett egy emberélet elvételében. Még iskolás Hu volt, tizenkét éves lehetett, mikor egy Krisztina nevű leányzó Óbudán egy fértiat megölt. A poroszlók keresték, kutatták Óbuda minden utczáján s az épen arra járó János diáktól megkérdezték, hogy nem látta-e, merre menekült a bűnös. Nem sejtvén, minő veszedelem fenyegeti a menekülőt, megmutatta az utczát, a poroszlók rátaláltak, törvény elé vitték és lefejezték. Az egyházi rendeket óhajtja felvenni, azért feloldozást kér.3) A maga korában nem épen ritka Chercsei András ügye, a pécsi egyházmegyéből. A Marótliiak maróthi várának volt a várnagya, s rövid időn belül a pécsi káptalan tagja. Yolt azonban némi akadálya, hogy a rendeket is felvehesse. Még várnagy korában ráczok törtek arra vidékre, összefogdosták a keresztényeket s jó pénzen eladták a törököknek. Egyszer azonban sikerült elfogni vezérüket, s a várnagy elé vitték, ki is a vár hites tagjainak meghallgatásával halálra ítélte.4) A Várad-egyházmegyei Bertalanfi Pál már mint fölszentelt pap ölte meg embertársát. Valamelyik nap délutánján szobájában a falóczán ült, midőn belépett hozzá Csorba Mihály régi jó barátja. Felugrott, hogy üdvözölje és megölelje ritka vendégét, de ölelés közben a vendég orrát megtalálta ütni. A vendég ezt nem hagyta szó nélkül, s a baráti ölelkezésből heves szóváltás, majd verekedés lett, a mikor is Pál pap felkapott egy kezeügyébe eső kardot s azzal úgy szúrta meg vendégét, hogy az pár nap múlva — sicut deo piacúit — meghalt. Világos azonban, tanuk igazolják — mondja — hogy nem az ő fegyverétől halt meg, hanem mivel sebe gyógyítását elhanyagolták, s így bizalommal várja az esetleg szükségessé vált absolutiót.5) >) A supplicatió a Dataria regestáiban: Tom. 983. f. 130. 1494. máj. 1. 3) A supplicatió a Dataria regestáiban: Tom. 993. f. 238. 3) U. 0. Tom. 998. f. 239. 4) A supplicatió a Dataria levéltárában : Tom. 1014. f. 63. ») U. 0. Tom. 1022. f. 250.