Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - IV. közl. 327

MAGYARORSZÁG A XV. SZ. VÉGÉN A PÁPAI SÜPl'LICATIÓK VILÁGÁNÁL. 343 A népéletbe vezet Szentmártom István, a bácsi egyházmegyéből. Iskolába járt még Mácsa községben, mikor egyik társa az iskolából haza felé tartva látta, hogy a falubeliek összeverekedtek más faluból valókkal, kik ittas állapotban jöttek ki a faluvégi csapszékből. Visszaszaladt az iskolába s magával hívta a folyamodót is. Az idegenek csakhamar szekerükre kapva elhajtattak. István tanulótársa többed magával utánuk iramodott. Utói is érték őket, kocsijokat felfordították s élűiről kezdték a verekedést. István társa után futott, de veszedelmére. Az idegenek közül egyik ugyanis lándzsát kapott elő s azzal bántalmazta, mire ő is elővett egy botot s oly eredménynyel forgatta, hogy a támadó »proli dolor, sicut deo piacúit, tercio die exspiravit.« Nyilvánvaló ezekből — úgymond - hogy távolról sem bűnös ez ember halálában, a miért alázattal kéri és várja az absolutiót, hogy az Ur szolgái közé léphessen.1) Ártatlan az emberölésben Szécsényi János, esztergomi világi is. 0 is iskolás tiu korában oltott ki egy emberi életet. Míg társai iskolába mentek, ő véletlenül elaludt és otthon maradt egyedül. Endrefalvi István, szécsényi lakos, bement a nyitva álló házba s magával vitte, hogy őrt álljon addig, míg ő egy helyen bárányt fog lopni. Ez sikerült. Ekkor azonban a tolvaj fejében még gonoszabb terv szülemlett meg. Hogy a fiatal János ne lehessen árulója, lakására csalta, hogy megölje. Ez »Jézus Krisztus szent nevére« kérte, hogy kegyelmezzen ifjú életének, soha sem lesz árulója. De nem hajlott kérésére, karddal rontott reá, mire ez végső szükségében egy íjjat kapott fel s a gonosz tolvaj »sicut deo piacúit« kevéssel utóbb meghalt. Tehát Szécsényi János önvédelemből ölte meg támadóját s ezért biztosan reményli a feloldozást, hogy a papi rendeket felvehesse.3) Nem önvédelemből esett szabálytalanságba János mester fia Miklós, Esztergom-egyházmegyei plebánus. Folyamodása élénk világot vet a társadalmi viszonyokra, különösen a zsidók helyzetére. Egy éjszaka — mondja a plebánus — tűzi lárma verte fel kis faluja csendjét. Egy szegény zsidó házában tűz keletkezett s átcsapva a szomszédos házakra, azokat is elhamvasztotta. A vészkiáltásra Miklós pap is a veszedelemhez sietett, s miután látta és hallotta, hogy a zsidó házában keletkezett tűz mennyi bajnak, nyomornak lett okozója, nagy haragra lobbant és azokhoz csatlakozott, kik a zsidót erősen ütlegelték. ') A supplicatió a Dataria levéltárában : Tom. 1068. f. 281. 2) A supplicatió a Dataria levéltárában: Tom. 1089. f. 159.