Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - II. bef. közl. 308

330 PÓR ANTAL. oltalmára, minthogy a váradi konvent némely királyi sereg készenlétét még 1330 február 2-án is jelenti.1

) A következő 1330 évről saját krónikáink, a budai barátkrónika és kiírói értesítenek, hogy Károly király, hadserege tetemes részét Bazarába oláh vajda ellen vezette, mert míg egyes dandárokat az ország határai védelmére rendelt ki, másokat, és pedig szép számmal, külön expeditióra küldött az ország ellenségei leverésére.2

) Ezen ellenségek alatt a német lovagrend értendő, mely János cseh király és sok német zsoldos segítségével Lengyelországot tűzzel-vassal pusztította. Ulászló lengyel király, hogy a lovagrenden bosszút álljon, szintén hadjáratra készült. Segítségül hítta Gedimin litván fejedelmet, nemkülönben vejét, a magyar királyt. A közös támadást szeptember 8-ra, Kisasszony napjára határozták. A magyar király személyesen nem érkezhetvén,3

) Vilmos, magyarországi ispánt kükl<" a segítő hadakkal, melyek számát a lengyel évkönyvek közel tízezerre, Dusburg, a német-rend korírója nvolczezerre teszi. S ezt- helyesen mondja, minthogy Drugeth Vilmos csakugyan szepesi és újvári ispán volt.4) A kitűzött határnapot Gedimin pontosan megtartotta és rajta ütött a porosz területen. Drugeth Vilmos is pontos lehetett, minthogy Sároson már 1330 augusztus 9-én megírta végső rendeletét ;5

) de úgy látszik, a lengyelek elkéstek készülődéseikkel, a miért Gedimin igen megneheztelt. Most midőn mind a három sereg, a lengyel, litván és magyar végre összeverődött és Lokietek így szólott Gediminhez : Nosza, üssünk Poroszországra ! — ez azt feleié : Én csak egy hadjáratra szegődtem, hogy tudniillik Kisasszony napján találkozunk. Én eljöttem, te nem ; a miért, ha isteneim nem oltalmaztak volna, most fogoly volnék azok miatt, kik elárulának.6

) Zichy-Okmt. I. 343. 2) A dubniczi krónika. Pontes Dom. III. 123. 3) A távolmaradás okáúl nagy betegséget (qnadam peste opressus) említ Marburgi Wigand ; mi azonban tudjuk, hogy az oláh hadjárat volt az elmaradás oka. 4) Ellenben téved a porosz verses krónika (Script, rer. Pruss. II. 470.), mely ispánból nádort csinált : »Wilhelm der grève grúz von Ungarn«, minthogy a nádor ez időben nem Drugeth Vilmos, hanem Drugeth János vala. Még nagyobbat téved Dlugoss (Hist. Polon. III. 129.), ki Drugeth Vilmosból osztrák herczeget csinál: »Hungarorum exercitus, cui Wilhelmus Austriae dux praeerat a Carolo Hungáriáé rege missus«, észbe nem vévén, hogy ilyen nevű osztrák herczeg azon időben nem is létezett. ») Fejér: CD. VIII. 3. 506. c) Itt hozzá teszi Wigand, a porosz krónikás, a mi azonban nem valószínű, hogy Vilmos, a magyar hadnagy, látván mint igyekszik Lokie-