Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - II. bef. közl. 308

PÓR A. MAGYAR-LENGYEL ÉRINTKEZÉS A XIV-IK SZÁZADBAN. 323 Gedimin haragja engesztelhetetlen maradt, és miután rákényszerítette a lengyel királyt, hogy fizesse ki emberei megérdemelt zsoldját aranyban, ezüstben, posztóban és lovakban, visszatért hazájába.1

) Ulászló lengyel király tehát saját tekintélyes seregével és a magyarokkal indult meg a porosz tartomány ellen és a Drewentz folyó leibitzi gázlójáig érkezett. De a gázlót a keresztesek karókkal elpalánkolták és a túlsó oldalt olv jól védték, hogy a lengyel-magyar sereg át nem kelhetett a folyón, csak nyilakat és gerelyeket vethettek egymásra az ellenfelek. A király tehát cselhez folyamodott. Hírét vette egy másik gázlónak, melyen átmehetne a folyón, minthogy azt a lovagok nem védték. Tehát titkon hátrahagyván a leibitzi erdőben mintegy hatszáz emberét, összes seregével tüntetőleg Braditz felé vette útját a folyó mentén. A keresztesek, nehogy szemök elől téveszszék, a folyó másik oldalán követték a király seregét. Ezalatt a visszamaradt hatszáz ember elfoglalta az elhagyott gázlót s tűzzel vagy füsttel jelt adván a királynak, ez seregestül visszafordult és háborítás nélkül átgázolt a Drewentzeu. A német lovagok, kik nehéz lovaikkal és fegyverzetükkel nem voltak oly fürgék mint a lengyel és magyar lovasok, belátták azt is, hogy nyilt mezőn nem mérkőzhetnek meg az ellenség túlnyomó hatalmával. Visszavonultak tehát, hadi népüket fölosztották és a kulmi tartomány váraiba helyezték el, tudván hogy a lengyelek nem igen értenek a várak ostromához, a mezőséget pedig a tömérdek ló és ember hamar kiéli.2) így is történt. A lengyel-magyar sereg körűlözönlötte Sclionsee (Kovalewo) városát, de a keresztesek oly vitézül védelmezték, hogy a király ötödnapra kevés dicsőséggel távozni kényszerült alóla. Azután Leipe váradot vette ostrom alá. azonban itt sem ment sokra, minthogy az őrség az ostromló sereget — többször kitörvén — élelemszerzésében háborgatta ; minek következtében ez, különben is késő őszszel lévén, nagy szükséget szenvedett.3

) Ekkor a király magához kérette a tek a pogányokat is a keresztények ellen harczba vinni, tiltakozott ez ellen, mondván : >Ha te pogányokkal akarsz keresztényekre támadni, engedd, hogy mi haza menjünk Magyarországba. Viszont ha azt kivánod. hogy maradjunk, bocsássad el a pogányokat és szívesen harczolunk veled.« Ezen részletet aligha a magyar hithűség kiemelésére, hanem azért szőtte közbe Wigand, hogy gyűlöletet szítson a lengyel király ellen, ki bizonyára Károly király tudtával hítta Gedimint segítségül. Drugeth Vilmosnak mint hű jobbágynak ez ellen kifogása annál kevésbbé lehetett, minthogy az ő seregében is harczoltak pogány kunok. Script, rer. Pruss. II. 467. 2) Script, rer. Pruss. II. 471. 3) Hogy mennyit tűrtek hasonló esetekben a katonák, kitűnik a