Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - II. bef. közl. 308

PÓR A. MAGYAR-LENGYEL ÉRINTKEZÉS A XIV-IK SZÁZADBAN. 321 küldött segítő hadakról hazai kútfőinkben 1327-ről és 1328-ról eddig nincs említés.1

) Ellenben lengyel történetírók, nevezet szerint Dlugoss és Caro tudnak róla, hogy a magyar király 1327-ben, illetőleg 1328-ban haddal segítette ipját Ulászló királyt.2

) A következő évre már közvetetten kútfőnk van a Lengyelországot segítő magyar hadról. Értesülünk belőle, hogy az egyesült magyar-lengyel hadak októberben törnek a német lovagrend birtokára. A rend 1329 szeptember 14-én káptalant tart Marienburgban és elhatározza, hogy a pogányok ellen indul ; de csakhamar kénytelen megváltoztatni szándékát, minthogy hírét veszi, hogy Lokietek ezerötszáznál több lengyellel megtámadja a német-rendet, miközben a magyarok hatalmas serege Kulm tartományba ront és ennek az Ossa folyón túl fekvő területeit, kivált G-ordint (Grordienen), tűzzel-vassal pusztítja.3) A rendnek nem maradt más menekvése, mint békét kérni. Tette ezt János cseh király közbenjárásával, ki egyetértve Drugeth Vilmossal, a magyar hadak vezérével, fegyverszünetet kötött, melyet a lengyel király elfogadott, föltételül szabván, hogy a német-rend Bromberget és Visegrádot (Dobrinnál) Lengyelországnak engedi át.4) — Magyar kútfőkből csak annyit adhatunk hozzá, hogy e hadjárat végét, azaz harczosainak leülését hivatalosan 1330 január l-re hirdették ki ;6

) de úgy látszik, a segítő hadnak csak egy része érkezett ekkorra haza, míg [többen visszamaradtak Lokietek *) Csak gyanítjuk, hogy Drugeth Vilmos szepesi és újvári ispán, midőn Vizsolyban, 1328 junius 23-án kelt levelében megengedi Csicseri Domokosnak és Miklósnak, mert lovaik és jószágaik elégtek, hogy kettőjük közül csak Domokos üljön fel »ad presentem exercitum domini nostri régise, testvére pedig lovakkal és költséggel segítse (Tört. Tár. 1900. 394.), a lengyel segítő hadat érti, melynek mint látni fogjuk, ő volt a hadnagya, és mert a Csicseriek felső-magyarországiak, kiket a szomszédság révén lengyel segítségül ki szoktak volt rendelni. 2i Dlugoss: Hist. Polon. ITT. 121. ad. a. 1328. Wladislaus solatia (auxilia) a genero suo Carolo Hungáriáé rege . . . contrahit . . . cruciferorum . . . temeritatem vindicaturas ... in potenti virtute Chelmensem terram ingreditur . . . usque ad Ossam vastat... stb. -— Caro : Gesch. Polens, II. 128. 1. az 1327 évi hadviselő feleket így irja le: Auf der einen Seite König Wladislaus unterstützt von Ungaren und Litthauer, és a 130. lapon: Im folgenden Jahre 132S erwiderte der König Wladislaus im beginnenden Frühjahr mit Hülfe litthauiseher und ungarischer Kriegsvölker den Raubzug (der Ordensrittern). 3) Marburgi Wigand krónikája. (Script, rer. Pruss. II. 466.) *) Bex vero Bohemie et Wilhelmus prineeps Ungarorum pacem et unionem ordinaverunt, et in robur fidei fratres Barenburg et Wyssegrat Polonis presentarant cum attineneiis iuxta dictamen Polonorum. (U. o.) 6) Anjoukori Okmt. II. 469.