Századok – 1903

Tárcza - Felelet (Timon Ákos levelére) 271

TÁRCZA. 271 A magyar alkotmány- és jogtörténet mint önálló jogi tanszak ellen irányuló állásfoglalásra és az ezzel kapcsolatban felhozott »mens testatoris«-ra ez alkalommal nem kívánok reflektálni. Budapest, 1903. február 24. TIMON AKOS. Felelet. Szíves kívánságára t. tagtársunknak, ime közöltük levelét olvasóinkkal, jóllehet felszólalását objectiv tudományos szempontból véve teljességgel indokolatlannak tartjuk. Vécsey Tamás az inkriminált jegyzetben {Századok, 1903. 138. 1.) ezt mondja: »Egyetlen eset, a hol Timon (M. alkotmány- és jogtörténet) a Hajnik magyarázatát jegyzetileg el nem fogadja.« Jól jegyezzük meg : jegyzetileg ! E szót a felszólaló az idézetből kifelejtette. Pedig épen ezen fordul meg a dolog, mert ezzel a szóval nincsen az mondva, hogy Timon az ő munkája szövegében Hajnik Imre minden nézetét elfogadta, hogy könyve »nem volna egyéb, mint a Hajnik munkáiban megállapított tudományos eredmények egyszerű reproductiója.« Vécsey az emlékbeszédben, melynek czélja sem polémia, sem mások érdemeinek elvitatása nem lehet, csak annyit mond. hogy a szóban forgó hely az egyetlen Timon könyvében, a hol világosan — expressis verbis (jegyzetileg) — kijelenti, hogy Hajnik magyarázatával (Pest-Pilis megye főispánsága kérdésében) egyet nem érthet. És ebben Vécseynek igaza van. Egyébiránt készségesen veszszük tudomásúl, hogy Timon Ákos t. tagtársunknak magyar alkotmány- és jogtörténeti tankönyvében, melynek jelességeit — kissé talán mérték felett is — épen e folyóiratban (Századok, 1903. 63 és köv. 11.) dicsérte Dedek Crescens Lajos, a tudományos kutatások újabb eredményei s az újabb források, melyeket Hajnik (1872-ben) még nem ismerhetett, mind fel vannak használva ; de hát azt hiszszük, ez a legkevesebb, a mit egy jó tankönyvtől joggal megvárhatunk. — A felszólalás utolsó pontjára vonatkozólag az a megjegyzésünk, hogy mi az emlékbeszédben a magyar alkotmány- és jogtörténet mint önálló jogi tanszak ellen irányuló állásfoglalást nem látjuk ; sőt az emlékbeszéd épen azt méltányolja, hogy Hajnik »a hazai jog történetének felderítése érdekében nemcsak fáradozott, hanem sok új adatot fedezett fel vagy helyezett tisztább világításba.« (Id. h. 143. 1.) Ennek igazolásáúl hivatkozik Vécsey Tamás a szakemberre, Timonra, ott, a hol maga Timon utal Hajnik Imrének perjog-történeti művére. Hajnik óhajtása az volt, hogy ne ejtsék el az egyetemes jogtörténetet, mert ennek megtartása csak előmozdíthatja a magyar jogtörténet müvelését. Ez az a mens testatoris, a mit Vécsey — jelképies kifejezéssel élve — az emlékbeszédben felhozott. Hogy pedig őt,