Századok – 1903

Tárcza - Timon Ákos: Levél a szerkesztőhöz 269

270 TÁRCZA. rnény is, hogy az emlékbeszéd tudós szerzője, Hajnik Perjog-ának méltatásánál, többször parallel idézi könyvem azon helyeit, a melyeken a Hajnik kutatásai alapján elért eredményekre én is hivatkozom. Ily körülmények között kénytelen vagyok e helyen megállapítani, hogy idézett könyvem számos oly jogintézménynek a források alapján álló kifejtésével foglalkozik, a melyekről Hajnik munkái vagy egyáltalán semmit sem tartalmaznak, vagy csak érintőleg emlékeznek meg. Ide tartoznak első sorban az általam Szent korona államszervezet fcorá-nak nevezett III-ik korszak (1308—1608 év) alkotmány fejlődésében részletesen kifejtett közjogi intézmények, a melyek közül Hajnik csakis a bírósági szervezettel foglalkozott tüzetesen és azzal is csak a mohácsi vészig (1526). De nem értek és nem érthetek egyet idézett könyvemben Hajnikkal a magyar nép ősi államszervezetének és birtokrendjének megállapításánál sem. miután Hajniknak A magyar alkotmány és jog czímű munkája (1872) még a keleti forrásokat (Ibn Roszteh. Gurdézi. El-Bekri, Maszûdi stb.) egyáltalán nem is ismeri, ellenben az u. n. csíki székely krónikát hiteles forrásnak tekinti (id. m. 59. 1.), habár annak hamis voltát már Bartal is hangoztatta. Nem egyezhetünk tehát sem a magyarok őshazájának, sem eredetének, sem a törzs-szervezetnek, sem a vezéri és a bírói hatalom kettéválasztásának, sem a nemzeti, törzsi és nemzetségi kötelék egymás iránti viszonyának, sem az ősi birtokrendnek megállapításában és kifejtésében; a mi eléggé kiderül már abból is, hogy Hajnik könyvében e kifejezések : nemzeti kötelék, nemzetségi földközösség, nomádföldközösség stb. mint különös jogi fogalmak jelzői még elő sem fordulnak. Hasonlóképen nem egyezünk és nem egyezhetünk a régi magyar magánjog intézményeinek előadásában sem ; így például a régi magyar házasságkötési jog megállapításában, miután Gurdézi idevágó nagyérdekű tudósítása Hajnik munkájának megjelenése idején (1872) nálunk még nem is volt ismeretes. Még kevésbbé egyezhetünk a régi magyar büntetőjog alapelveinek és rendszerének megállapításában, mert ennek a hazai források alapján álló tudományos rendszerbe foglalt feldolgozását sem Hajnik, sem más valaki könyvem megjelenése előtt meg sem kísértette. Mindez azonban legkevésbbé sem érintheti Hajnik Imrének a jogtörténetírás terén szerzett nagy érdemeit, a melyek előtt a legnagyobb készséggel hajlok meg, és csak azért tartottam szükségesnek felszólalni, mert az objectiv történetírás és kritika első alaptétele : suum cuique : a minek tiszteletben tartását bizonyára Hajnik Imre óhajtotta leginkább.