Századok – 1903

Tárcza - Teleki Géza gróf: Elnöki megnyitó beszéd a Magyar Történelmi Társulat 1903 évi febr. 19-én tartott közgyűlésén 262

271 tárcza. és a multunk iránt lelkesedő hazafias társadalom jobbjai, társulatunkban egyesültek. Különös jelentőséget kölcsönzött ez év történetének az a körülmény, hogy társulatunknak két elhunyt jelese iránt nyilt alkalmunk a kegyelet és hála érzelmeit feleleveníteni. Ebben az évben telt le első ötéves cyklusa annak az alapítványnak, a melyet társulatunk 1898-ban, a kevéssel azelőtt hetvenedik születésnapját ünneplő, azóta már csak emlékezetünkben élő felejthetetlen titkára, Szilágyi Sándor nevének megörökítésére tett, s ekként először adatott meg társulatunknak az alkalom, hogy a most élő tagtársak tudományos munkásságának eredményét elhunyt jelesünk koszorújából vett babérlevéllel ékesítse fel. A Szilágyi-jutalomnak első ízben történt odaítélése megújítja a láthatatlan kapcsokat, melyekkel Szilágyi Sándor emléke társulatunk múltját a jelennel egybefűzi, és újra emlékezetünkbe idézi soha el nem évülő tartozásunkat ama férfiú irányában, kinek minden gondolata e társulat felvirágoztatásának volt szentelve. Ebben az évben vált valósággá társulatunk ama régi óhajtása is, hogy elhunyt nagyjaink közül a legnagyobb iránt, emlékszobor emelésével rójja le az utókor tiszteletének, bámulatának adóját. Salamon Ferencznek a Magyar Tudományos Akadémia homlokzata előtt álló mellszobra, annak a nagy magyar történetírónak emlékét örökítve meg. a ki műveiben ércznél maradandóbb emléket állított magának, a késő nemzedékek szemében is emelni fogja a Magyar Történelmi Társulat működésének jelentőségét, és elismerést fog kelteni ama történelmi nemzedék irányában, mely minden irányban megtalálja a megfelelő eszközöket, hogy történelmi multunk kutatásának nemzetnevelő hivatását a nagy közönség szemében is illő díszes polczra helyezze. Végűi nem hagyhatom felemlítés nélkül azt az emlékkönyvszerű kiadványt, mely Szent István első magyar király emlékezetére, az előző év zártakor látva napvilágot, az év első napjaiban mutattatott be társulatunk igazgató választmányának, s a melylyel a Magyar Történelmi Társulat, a maga feladatai által megszabott keretek között, legméltóbban zárta be a magyar királyság kilenczszázados emlékünnepének lefolyását. Ez az emlékkönyv, a királyság megalapítása korának teljes megvilágításával, igazi világtörténeti alak helyét jelölve ki első királyunk számára az emberiség fejlődésének egyetemes történetében, újabb bizonyságot tett arról, hogy társulatunk a hazafias lelkesedésből fakadó erőn kívül, a tudomány tárházának egész készletével rendelkezik annak a magasztos hivatásnak betöltéséhez, hogy a nemzetben a nagy férfiai iránt tartozó kegyeletet ébren tartsa.