Századok – 1903
Tárcza - Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1902 évi munkásságáról 264
272 tárcza. Örömmel és büszkességgel tekintve vissza az elmúlt éveredményeire, bizalommal szólítom líj tettekre t. tagtársainkat, kiknek munkájában magam is részt venni kívánok, s ezzel a mai közgyűlést megnyitom. JELENTÉS A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 1902 évi munkásságáról. (Felolvastatott a társulat f. évi febr. 19-én tartott r. közgyűlésén.) Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Mai összejövetelünket felejthetetlen érdemű elhunyt társunk, Hajnik Imre emlékezetének szenteltük. A leghivatottabb toll : a jó barát és tudós tanár-collega tolla rajzolta előttünk munkás életét, jellemezte az embert, a kitűnő egyetemi professort, méltatta a páratlan jogtörténészt. Hajnik Imre — mondhatjuk — a legnagyobb, de — fájdalom — nem egyetlen vesztesége társulatunknak a mult esztendőben. S midőn ez esztendő lefolyásáról számot adok a t. Közgyűlésnek, legyen az első szó a megemlékezés szava azokról, a kiket elvesztettünk. Sokan költöztek el közülünk, és nem kevesen olyanok, kiknek a nemzet életében kiváló szerep jutott osztályrészül. Az alapító tagok sorából Tisza Kálmán, egyike társulatunk legelső alapítóinak, Horánszky Nándor. Györy Elek, Schlauch Ló'rincz bibornok, Hunyady Imre gróf. Lévay Henrik báró ; évdíjas i\ tagtársaink közül, hogy csak némelyeket említsek névszerint : Bánó György földbirtokos. Barcza Gábor kir. táblai bíró, Beretvás Endre kamarás, báró Földváry István altábornagy, Ivánka Zsigmond, Kohányi Ferencz főgymn. tanár, Lonovics Albert árvaszéki elnök. Lonovics József, Maizner János egyetemi tanár. Mikecz János megyei főjegyző. Vogronics Antal apát-kanonok, Steindl Imre és Kézmárszky Tivadar, a budapesti két egyetem e két kitűnősége, s hogy utoljára nevezzem azokat, kik mint történetírók és történetkutatók. hivatásuknál fogva legközelebb állottak hozzánk : Berzeviczy Edmund, Király Pál, Krizko Pál és Kerékgyártó Árpád, valamint külföldi társunk Krones Ferencz, a gráezi egyetem tanára, ki azzal is megmutatta érdeklődését a magyar história iránt, hogy harmincz éven át állandóan tagja volt társulatunknak, mind az elmúlt esztendő halottai. Legyen áldott emiékezetök ! De van még egy halottunk, t. Közgyűlés, a kiről szólanom kell. Nem a fájdalom hangján többé, hanem annak a tudatnak megnyugtató érzésével, hogy emléke iránt tartozó kegyeletünket