Századok – 1903

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Az 1866-iki hadjárat és a magyar emigráczió 16

20 ÓVÁllY LIPÓT. nyíltan ki is jelentette ; 1865 február-liavában kelt s Lamarniorához intézett levelében pedig szükségesnek nyilvánította, hogy az olasz kormány komolyan foglalkozzék a magyar actió előmozdításával. Mielőtt Jacini levelének ezen Magyarországra vonatkozó részére áttérnék, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy valamint közvetlenül az 1859 60-iki hadjárat után, úgy 1865 66-ban is többen jöttek ki a hazából Itáliába, nagvobbára azonban — fájdalom — nem tiszta hazafias czélból. Ezek egy állítólagos magyar forradalmi bizottság vezérlő tagjainak adván ki magukat, az emigráczió által minden téren becsülettel megóvott magyar név iránti általános rokonszenvnél fogva, s mint Kossuth mondja, egyik társuk grófi czímének varázsával könynyen bejutottak az olasz irányadó körökbe, elhitetvén, hogy az ő bizottságuk egy hatalmas forradalmi szervezet élén áll s csak pénz hiányzik, hogy egy jeladásra fegyvert ragadjon az egész magyar nemzet. Ezen urak az emigrácziótól függetlenül, sőt annak háta mögött tárgyaltak az olasz kormánynyal, és sikerült nekik a hatvanas évek elején nagy összegeket csikarni ki tőle, egy kelet felől megindítandó magyar forradalom ürügye alatt. A forradalomból természetesen nem lett semmi, de hogy némi látszata mégis legyen, compromittáltak egy pár jóhiszemű, becsületes hazafit s becsempésztek néhány száz fegyvert, melyeket a kéz alatt beavatott kormány azonnal elkobzott, s ez elkobzással és néhány becsületes ember bebörtönöztetésével leplezték üzelmeiket,1) és ilyképen látszatát nyújtván egy valóban kiütött, de csirájában elfojtott forradalomnak, sikerült nekik továbbra is fentartani tekintélyöket az olasz kormány előtt, elannyira, hogy az 1866-iki háború előestéjén, midőn ismét nagyszabású tervekkel s még nagyobb követelésekkel állottak elő. az olasz kormány szinte kényszerítette a magyar emigráczió vezérférfiait, hogy velők egyetértve működjenek.2) Áttérve most Jacini fentidézett levelére, azt olvassuk", hogy egyike az említett uraknak, Csáky Tivadar gróf. ki akkor Lecomte név alatt járt Itáliában, fölkereste őt s figyelmeztette, hogy Ausztria most minden követ megmozdít, hogy Magyarországot kiegyezésre bírja, de hogy a központi bizottság megtesz minden lehetőt, hogy az alkudozásokat meghiúsítsa. Szükséges azonban mihamarább tenni valamit, nehogy a neni») Kossuth iratai, VII. köt. 101—104. 11. *) Később Viktor Emánuel király ez urakra ozélozva, e szavakat mondá Kossuthnak : »Ils m'ont volé, littéralement volé !« Kossuth iratai, VII. köt. 102. 1.