Századok – 1903
Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - III. közl. 219
234 tóth-szabó píl. melynek tekintélyes része rabszíjra fűzött keresztényekből állott, Horvátországon át már hazatérőben volt, midőn Derencsényi Imre horvát bán, Frangepán Bernát biztatására Udbinánál útját állotta. Frangepán a küzdelem hevében megfutott s ezzel a már félig kivívott diadalt vereséggé változtatta. Ötezer magyar vitéz maradt a csatatéren, köztük a bán fia is, míg maga a bán és Frangepán Bernát testvéröcscse Miklós, Jakub fogságába estek.1) A bánt életben hagyta, hogy gyönyörködjék fájdalmában, midőn fia levágott fejét elébe viteti; Frangepán Miklósnak megkegyelmezett, hogy gazdag váltságdíjat zsarolhasson ki családjától. Az udbinai szerencsétlenség megdöbbentette a kevéssel utóbb Budára gyülekező urakat; híre elhat a pápa udvaráig,2 ) s VI. Sándor maga siet letörölni a szerencsétlenség fakasztotta könnyeket, midőn felemeli kérő szavát Bajazet szultánnál a magyar foglyok érdekében,3) midőn lelkesen támogatja a férje életéért remegő Frangepán Erzsébetet a váltságdíj előteremtésében. A török Frangepánért tizenkétezer aranyat vagy valamelyik gazdagabb uradalmát követelte. Erzsébet, hogy ez összeget lefizethesse, azon háromezer aranyat szorgalmazta, melyet néhai Hennigli Jánosnak, Szomszédvár urának4 ) adott volt kölcsön, ki zálogképen több faluját lekötötte. Azonban Hennigh özvegye Zsófia — férje a törökök ellen hadakozván lelte halálát — nem hajlandó fizetni. Erzsébet erre Ulászló királyhoz fordúl, ki meg is bízza ama részek bánjait, hogy ha János úr özvegye fizetni képtelen volna, birtokaiból elégítsék ki Erzsébetet. Zsófia azonban és fia, az elhalt Jánosnak egyedüli és általános örököse, úgy körűiveszik a bánokat, hogy a király parancsát nem hajtják végre. Erzsébet itthon nem találván segítséget, a pápához fordúl s tőle kéri egy bíróság kiküldését. A pápa meg is bízza a modrusi és zengi püspököket, meg Jakab nonai prépostot, kik úgy Ítéltek, hogy Zsófia köteles a háromezer aranyat hatvan nap alatt megfizetni. Ez azonban még mindig vonakodik, miért az aggódó Erzsébet újra VI. Sándorhoz fordúl s férje érdemeire hivatkozva kéri. hogy bízza meg a magyar királyi udvarban tartózkodó követét. Orsini teanói püspököt, hogy a véget érni nem akaró pört ') Bonfini: V. III. 726—728. — Istvánffy : II. 27. — Katona: Hist. Grit. XVII. 549. 1. *) Theiner : Mon. Hung. II. 541. 1. — Orsini legátus megbízó levelében fájó szívvel emlékezik a pápa a horvátországi eseményekről. ») Bonfini: V. III. 728. *) V. ö. Fralcnói: Erdődi Bakócz Tamás élete, 172. L
