Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - III. közl. 219

MAGYAROR SZÁG A XV. SZÁZAD VÉGÉN A PÁPAI SUPPLICATIÓK VILÁGÁNÁL. HARMADIK KÖZI.EMKNY. A bemutatás, kinevezés és megerősítés teszi a kegyúri jog összességét. A bemutatás, kinevezés joga a tárgyalt korban annyira kétségbevonhatatlan joga a magyar királynak, hogy a rajta ejtett sérelem a nemzet sérelmének tekintetik; e jog ilyetén felfogása annyira általános és mélyen gyökerező, kogyr nagynevű jogászunk, Werbőczi István, úgy szól e jogról, mint a melyet királyaink Szent Istvántól kezdve szakadatlanúl gyakoroltak. Gyakorolták pedig a magyar egyház alapítása, a keresztény vallás elterjesztése, valamint a folytonosság czímén, a mennyiben királyaink e joggal öt századon át megszakítás nélkül éltek, s végül azon a ozímen, hogy a híres konstanczi zsinat (1414—1418) e jogot Zsigmond királynak s így utódainak is minden időre biztosította. Világos manapság, hogy Werbőczi minden tudománya mellett is a kegyúri jog történeti fejlődésével nem volt tisztában. Nincs tudomása arról, hogy e jogok Szent Istvánnak személyes jogai voltak, melyek utódaira át nem szálltak, miért is Kálmán királyunk minden nagyobb nehézség nélkül mondott le róluk; hogy a XII. és XIII. században, miként Európa más államaiban, úgy nálunk is a káptalanok választják az egyházfőket; hogy ritkábban a XIII-ik, de gyakrabban a XIV-ik században a káptalani választás mellett a pápai reservatiók járják, a mikor is a pápa még a javadalmas életében magának tartja fön a javadalomnak üresedés esetén való betöltését; hogy még a XYT-ik században is, tehát a konstanczi zsinat után, Hunyadinak, valamint nagy fiának Mátyásnak, mily erélyesen kellett nem egyszer síkra szállniuk e jogok védelmében a római curiával szemben.1

) Tény ') Olv. bővebben Fraknói többször idézett művét a kegyúri jogról. 16*