Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - III. közl. 219

220 tóth-sz abó pál. azonban az, hogy a kegyúri jog a XY-ik század végén s a XYI-ik elején épen királyaink következetes magatartása folytán olyan állapotban van, a mint azt Werbőczi feltűnteti. Ezt a kis kitérést azért engedtük meg magunknak, mert az eddigiekben is általában a kegyúri jog gyakorlásáról szólván, még ennek egy sarkalatos részéről vagyis a megerősítésről van mondani valónk, a mivel a magunk részéről is igazoljuk Werbőczi tételét. Szerinte a kegyúri jogokból a pápát, mint az egyetemes egyház fejét, csak a megerősítés joga illeti meg. Adataink azt bizonyítják, hogy eleink a pápa ezen jogát elimerték, sőt a pápai megerősítésnek különös súlyt és tekintélyt tulajdonítottak. Mind a király az ő fontosabb kegyúri ténykedéseihez, mind az egyháziak újonan nyert javadalmaik jogos élvezetéhez elengedhetetlen feltételnek tartják a pápai megerősítést kieszközölni, ha olykor évek múlva is. A javadalmak összehalmozásánál, a monostorok elvételénél föntebb említett supplicatiók mind ezt bizonyítják. Azért, a miket ott felhoztunk, e pontnál is ismételnünk kellene. Mert mind ama supplicatióknak czélja a pápai megerősítés elnyerése. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a mondottakat más adatokkal is támogathatjuk. Az 1495 évben a székesfehérvári Boldogasszony prépostság elvesztette urát, mert Kálmáncsehi Domokos a váradi püspöki széket foglalta el.1

) A káptalan egybegyűlt, hogy prépostot válaszszon. E jogot ugyanis még e korban is meg tudta őrizni. Azonban királyaink itt is biztosítottak annyit maguknak, akárcsak az általános káptalani választások idejében, hogy a megválasztandónak bírnia kellett a király tetszését. A káptalan de consensu regis az ifjú Erangepán György zágrábi clericust választotta meg. Kevéssel a választás után, deczember 2-án, már Kómában találjuk Ulászló supplicatióját, melyben »az ő megegyezésével fehérvári préposttá választott Györgyöt« új méltóságában megerősíteni kéri.2) A mennyire érdekes, annyira tanulságos is a háji, egy') Rupp szerint (id. m. I. 228. 1.) Domokos prépost előbb szerémi püspök volt s mint ilyen költözött Váradra. Bunyitay (id. m. I. 336. 1.) minden kétséget kizárólag kimutatja, hogy Domokost préposti méltóságában érte a király kegye, mely az élte alkonyán álló férfiút Várad főpapi süvegével ékesítette. És pedig 1495-ben, s nem 1494-ben, mint Rupp hiszi, mert az ez év május 9-én megnyilt országgyűlésen Domokos, még mint fehérvári prépost, adójavaslaton dolgozik. 2) A supplicatió a Dataria regestáiban : Tom. 1007. f. 303. 1495. decz. 2.