Századok – 1903

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. II. köt. Ism. Marczali Henrik 167

történeti irodalom. .175 gét néni közölhette. Egyszóval, szerintem Constantinus császár De administrando imperio czímű munkájának nem - mint Vári jelentésében állítja — két, hanem négy, esetleg öt kézirata van : u. m. 1. a Meursius használta Palatínus ; 2. a Vári által említett Parisinus 2009 ; 3. az ugyancsak Váritól megnevezett Parisinus 2957; 4. a Krumbacher byzanczi irodalomtörténetének 2-ik kiadásában (256. 1.) említett, töredékeket tartalmazó Cod. Mutin. III. F. 1. saec. lő, és esetleg 5. a Banduriféle Parisinus 2661. Kétségtelen, hogy szükségünk van Constantinus Porphyrogenitus De administrando imperio cz. munkájának, vagy legalább a munka reánk vonatkozó részeinek új kiadására, mert annak a czélnak, melyet az Akadémia A magyar honfoglalás kútfői-nek kiadása elé nyilvánvalóan kitűzött, hogy t. i. mintaszerű és megbízható — az Előszó •szavaival : a tudomány mai színvonalán álló — szövegkiadásokban és fordításokban nyújtsa mindazokat a forrásokat, melyekre a magyar nemzet honfoglalását kutató történésznek szüksége van: mondom, ennek a czélnak a szóban forgó akadémiai kiadvány Constantinus Porphvrogenitusból adott szemelvénye meg nem felel. PECZ VILMOS. A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Irta Fináczy Ernő. Második kötet. 1773 —1780. Kiadja a M. Tud. Akadémia. Budapest, 1902. Athenaeum kny. 8-r. VIII. 525 1. Nagy érdeklődéssel vettük kezünkbe közoktatásunk története legfontosabb szakaszának ezt az ismertetését és mondhatjuk, hogy a mű megfelelt várakozásunknak, reményünknek. A Ratio Eclucationis-nak, a magyar állami nevelési rendszer alapkövének történetét tárgyalja e kötet; azokat a befolyásokat, melyek közt létrejött, keletkezését, tartalmát, szellemét és életbeléptetését. Fináczy művének első kötete a régi állapotot rajzolta, számot adott azon törekvésekről, melyek az új szellemi áramlatok hatása alatt annak részszerint, kicsinyben való megváltoztatására czéloztak ; az előttünk fekvő második kötet az egész nevelési rendszert, sőt némileg az egész közművelődést felölelő és átalakító gyökeres iljítást tárja elénk. Mint a keresztyén egyház, mint a reformáczió, mint a királyság és lovagság : az új paedagogiai és műveltségi ideál is Nyugateurópa történeti munkája. Készen kaptuk, és helyzetünk kedvezőbb volt az alakításukkal vajúdó nemzetekénél, a menynyiben már levonhattuk az ottani fejlődés tanulságait, elvethettük a mi ott be nem vált, befogadhattuk a mi kiállotta 12*