Századok – 1903

Értekezések - VÉCSEY TAMÁS: Hajnik Imre emlékezete 101

134 VÉoSEY TAMÁS. Hajnik megkövetelte a hallgatóktól, hogy hivatásszerű kiképez tetésre törekedjenek. Sokszor mondta, hogy ha a hivatásszerű képzettség helyett a protectió nyújt tért az előmenetelre, ez veszélyezteti az egyetemi tanítást. A jó hallgatóról feltételezte a naponkénti folytonos készülést, hézag nélküli megtanulását annak, a mit az órán a tanár magyarázott. Az órákon való testi jelenlétet nem tartá érdemnek. A szorgalmat az eredményben jutalmazta. Hallgatóitól azt követelte, hogy a mit tanít, azt tőle az előadáson s colloquiumokon tanulják meg, ne várjanak külön alkalmat. Használják ki az előadást. Ezért velők külön nem foglalkozott s seminariumot elvből nem tartott. Az akadémiákon valaha szokásos félévi vagy legalább az évi szigorú vizsgákat a tanulók érdekében helyeselte, annál inkább helyeselte az alapvizsgákat. Az bizonyos, hogy 1874 előtt, míg négy félév után vizsgáztak, az első év a legtöbb hallgatóra nézve egészen kárba veszett, holott az alapvizsgák behozatala óta az időt kellően kihasználja 60—70 százalék. Tudományos véleményünk és meggyőződésünk, sőt folyamatban levő vizsgálódásaink és egyéni sejtelmeink közlése is szent joga tanszékünknek. Ebben áll tanításunknak szabadsága, függetlensége. De a kötelező vizsgákon csak a már constatált s bebizonyított igazságok kérdezésénél fogunk maradni.1) Hajnik az első évi jogászoknak csak azt adta elő, a mit kutatásaival kétségtelenül kiderített. Ónálló munkálkodásának érett gyümölcseit nyújtotta hallgatóinak. A vizsgákon is csak a hite szerint bebizonyítható tananyag követelésénél maradt. A kézikönyv tudását a vizsgán szigorúan megkövetelte. A memorizálást elengedhetetlennek tartotta; »der Bube soll lernen«, mondogatta németül, ha elnézést kértek tőle. Épen azért bölcs mérséklettel tankönyveibe csak annyit foglalt, a mennyit a középszerű tehetség is megtanulhat. Európai jogtörténete mindössze 389 lap. Örült, ha a jelöltet a vizsgán valahogy bele tudta vezetni a felelésbe, de a kinél ez nem sikerült, ott el nem maradt a ') Vécsey Tamás: Az 1848 évi XIX. t.-cz. 17. 1.