Századok – 1903

Értekezések - VÉCSEY TAMÁS: Hajnik Imre emlékezete 101

128 véosey tamás. doktrinális hatását ismeri el s nem tartja betüszerint veendőnek Werbőczi mondását, mely szerint : iura regni huius, originaliter ex pontificii caesareique iuris fontibus progressum hahent. (Hk. 2. 6. pr.) Ezzel Werbőczi a kereszténység és a római jog hatására czéloz. Tudnivaló, — mondám Hajniknak hogy Werbőczi a római jogból (Summa legum Raymundi) vette nemcsak a szép jogi stilust, hanem a rendszert (de personis, de rebus, de actionibus) s az általánosságokat és fogalommeghatározásokat is. Az is kétségtelen, hogy nálunk a városokban és a Királyföldön nemcsak doktrinális, hanem tételes jog gyanánt használták a római jogot.1) Sőt a mi több, a királyi táblánál Mátyás alatt iuris utriusque doctorokat alkalmaztak az eljegyzési perek elbírálásánál. Ezt maga Hajnik közli.2) Hajnik mindig a legkomolyabban vette tanári hivatását és kifogyhatatlan türelemmel magyarázta nagy hallgatóságának az előadási kérdéseket, melyeket évről évre nagyobb forráskészlettel kisért s újabb irodalmi tájékoztatással világított meg. Tanítványai tapasztalták, hogy az egyetemi professor a tudományos kutatásban nem szünetel, hanem halad s viszi előbbre szaktudományát. Mindig csak megbízható adatokat közöl s mindent igazol a kútfőkből, óriási tevékenységgel gyűjtött jegyzeteinek felhasználásával. Intézményeink jellegét, hazai charakterét, nemzeti egyéniségét és sajátosságát ő ismerte a legjobban. Szent hite volt, hogy neki nincs fontosabb feladata, mint az alkotmány és jog eredetének, fejlődésének emlékét a nemzet tudatában megerősíteni. Elévülhetetlen érdeme, hogy ez sikerült neki. több mint egy emberöltőn keresztül. Az újabb generáczió a Hajnik élőszóbeli előadásaiból értette meg legelőször a jogi és alkotmányi nagy intézmények középkori egósz szervezetét. Nem aprólékos törmelék tételeket hallottak tőle, hanem az intézmény egészét, keletkezését, fejlődését, evolutióját. Folyvást a levéltárakban búvárkodott, nem elégedett meg a nyomtatásban kapható kútfőkkel, hanem ') Vécsey: Római jog, 137—140. 11. ") Hajnik: A magyar bírósági szervezet és perjog, 153. 1.