Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - I. közl. 1

MAGYARORSZÁG A XV. SZ. VÉGÉN A PÁPAI SUPPLICATIÓK VILÁGÁNÁL. 1 5 nyét a történetírók számára értékesíthetővé, közkincscsé tegyük, a lehetőség határain belül felhasználunk minden adatot eltekintve a promotiók iránt beadott körülbelül hatszáz supplicatiótól — melyet a vatikáni levéltárban felkutattunk. A dolog természetében rejlik, hogy az így nyert kéj) mozaikszerű lesz és tarkasága mellett sem fogja II. Ulászló első évtizedét minden oldalról felölelni. így a merőben politikai történet, épen a supplicatiók természeténél fogva, tárgyalásunk keretén kívül esik. Mindamellett, a mennyiben forrásainkkal összefüggésbe hozható, erre is tekintettel leszünk, s reméljük, hogy nem egy jogi és politikai kérdés megvilágításához, főképen az egyházi, vallási, erkölcsi, kulturális és társadalmi élet megrajzolásához, szerény tehetségünk szerint egypár vonással így is hozzájárulunk, s ugyanakkor a hazánk és a római szent-szék között ez időben fennállott viszonyt üj oldalról mutatjuk be. * * * A jogi kérdések között előkelő helyet foglal el a magyar királyok páratlan kiváltsága, a főkegyúri jog. Nemcsak történeti fejlődésénél fogva érdekes és érdemes a tanulmányozásra, hanem ama sajátságos természeténél fogva is, hogy benne az egyházi és politikai történet összetalálkozik, nem egyszer egyik a másikban találja magyarázatát és viszont. Különösen megérdemli a szorgosabb tanulmányozást ebben a korban, mikor az alkotmány rohamosan fejlődik s az országgyűlés e jog gyakorlására is befolyást szerez. Nem mondjuk ezzel azt, mintha ez teljesen új dolog volna. Ismeretes, hogy Hunyadi mint kormányzó, a főkegyúri jogokat az országtanács meghallgatásával gyakorolta, hogy az absolut Mátyás nem egyszer »ex consilio praelatoruni et baronum« intézkedik. Uj azonban Ulászló korában az, hogy az országgyűlés irányelveket állít fel, melyeket a királynak gondos figyelmére kellene méltatni; korlátokat szab, melyeket átlépni a királynak sem volna szabad. Szokatlan jelenség mindenesetre, de természetes következménye Mátyás vaskezű uralmának. A halálával keletkezett visszahatás mint minden téren, úgy itt is érvényesül. Az eddig elnyomott akarat szabadon akar érvényesülni. Ulászló gyámoltalan tehetetlensége a legalkalmasabb körülmény, hogy ezt el is érje. Azonban legyünk igazságosak. Az országgyűlés nemcsak tilalomfákat állít fel, de méltányos is tud lenni. Készséggel elismeri, hogy a főkegyúri jog gyakorlása a í*