Századok – 1902

TÁRCZA - Szláv történeti szemle - Prosvetni Glasnik 957

958 TÁbCZA. választotta, és ennek a politikának a magyar udvarban főtámasza Pipo Spano volt. Pipo életrajzát többen megírták. Első életírói földiéi, a floreneziek. Egy névtelen kortársa » Vita di Meser PJiilippo Scolar« czím alatt már a XV. század elején megírta életrajzát.1) Poggio Jakab, kinek apja Pipóval a konstanczi zsinaton barátkozott meg, szintén írt róla.2

) Domenico Meilini 1570-ben adta ki 71 lapra terjedő élettörténetét, mely 1606-ban második és oklevelekkel bővített kiadást ért. Ezen életrajzokhoz pótlékokat közölt Canestrini.3) Fontos Wenzel Gusztávnak 1856-ban megjelent dolgozata is : Ozorai Pipo (magyar történelmi jellemrajz Zsigmond király korából), melyben Mellini és Canestrini oklevéltárát is felhasználta. Pipóra vonatkozólag több adat van a raguzai és velenczei iratokban is. Stanojevic az eddig ismert adatokból állítja össze hőse életét. Pipo 1369-ben Florenczben született szegény szülőktől ; tizenhárom éves korában valami kereskedők társaságában Németországba ment, honnan Zsigmond követei magukkal vitték Csehországba; majd Budára került egy kereskedésbe ; itt az ügyes ifjút 1386-ban Zsigmond kincstárnoka vette magához, s midőn ennek megbízásából 1389-ben Esztergomban járt, hol Zsigmond országa nagyjaival a Szerbia felmentésére toborzandó 12,000 lovas dolgáról tanácskozott, a hadi vállalat költségeit Pipo számította ki. Ügyességéért Zsigmond a maga udvarába fogadta, s hogy már ez időben is jeles érdemekkel dicsekedhetett, kiderül azon oklevélből, melyet Zsigmond 1398-ban adott ki számára, midőn Ozorai András egyetlen leányát Borbálát, feleségű] vette. Emelkedéséről tanúskodik az is, hogy testvére Mátyás, már 1400-ban szintén Magyarországon van. Pipo oly buzgó párthíve volt Zsigmondnak, hogy midőn ezt 1401-ben elzárták János esztergomi érsek Pipót is börtönbe vetette. Pipo harczairól NájJolyi László ellen, sok szó van Zsigmond 1406 és 1407 évi okleveleiben. Érdemeiért már 1404-ben temesi gróf s az összes déli megyék főispánja lett és az maradt 1424-ig. Reá volt bízva a déli határ védelme ; ő támogatta a szerb despotát a törökök és más ellenségei, mint pl. a despota magyar-barát politikája miatt 1409-ben fellázadt Lazarevics Vuk ellen. Temesi grófsága idején viselt dolgairól részletesen megemlékezik szerzőnk. Utoljára 1426-ban harczolt győzedelmesen a törökkel; meghalt ugyanazon év végén (decz. 27-én) Lippán ; eltemették saját kápolnájában Székesfehérvárott. Sírirata ez volt : Sepulclirum egregii et magnifici Domini Phüippi de Scolaribus de Florentia, comitis Temesiensis et Ozore. A kápolna még a XVI-ik században is fennállott, Stanojevic előttünk fekvő >) Olv. Archivio storico. Firenze, 1843. Tom. IV. pag. 151 —162. Olv. u. o. pag. 163—184. 3) Olv. u. o. pag. 185—2-32.