Századok – 1902

TÁRCZA - Dudás Gyula: Hunyadi János; a »fejér« lovag 953

954 TÁbCZA. vagyis a szerbek Hunyadit nem nevezhették már akkor beli (= vitéz) junak (= lovag) néven, midőn még a beli szónak ezen értelme a törökből át sem származhatott. Másodszor : tényleg sem a szerb, sem a délszláv irodalom­ban nincs egyetlen egy költemény, de nincs oly krónika vagy oly okirat sem, mely Hunyadit beli junak-nak nevezné ; miért is tel­jesen ki van zárva annak a lehetősége, hogy ezt a kifejezést valamely olasz író félreérthette vng)' lefordíthatta volna. Ezekből látható, hogy É. M. úr egy saját maga által com­binait kifejezésre (beli junak) alapítja magyarázatát, holott én a Sibiani Jank históriáikig ismert elnevezésből indultam ki ; ha tehát kettőnk magyarázata közül valamelyik » erőltetett«-nek mondható, az semmiesetre sem az enyém. Nem tartozik ugyan szorosan ide, de mégis fel kell emlí­tenem, hogy E. M. úr a Subotica bela kifejezés és a Beli-Markovics családnév magyarázatánál is tévúton jár. A városokat a szerb nép­énekek mindig bela-nak (fejér) mondják fejérre meszelt házaikról, sőt néha a várakat is fejér-nek nevezték ; pl. Bel-grad = Nándor-Fejérvár, Belio-grad = Zara-vecchia. Általában a színekről vett helynév sok van a szlávban, pl. Czrnigrad = fekete-vár (Cson­grád), Cserveno-grad = vörös-vár, Czrna-gora = fekete hegy stb. A Belimarkovics név jelző tagja pedig nem a beli (= fejér), hanem a veliki (— nagy) szóból ered s át hasonulás útján változ­tatott alakot (mint Vasil = Basil) ; tehát a Belimarkovics név nem fejér, nem is híres, hanem nagy Markovics-ot jelent. DUDÁS GYULA.*) *) Dudás Gyula úr fejtegetéseire egy nyelvész barátunk szívességé­ből a következőket jegyezzük meg : Hunyadi János korában a szerb nyelv­ben török jövevény szó már volt; tehát >a priori« tagadni a szerb-török к ilcsönzést abban a korban, nem lehet. E szerint Dudás úrnak elvileg nincs igaza ; igaza van azonban abban, hogy bjeli junak a szerb-horvát történeti emlékekben egyáltalában nem fordul elő, annál kevésbbé Hunya­dira vonatkoztatva. Messze vezetne a bjeli szó magyarázata, azért itt csak azt említjük meg, hogy Dudás úr téved, mikor a Belimarkovics-beli b-t a szláv velij = nagy-ból magyarázza »áthasonulás« útjáu. A példa, melyre hivatkozik (Vasil = Basil), nem jó, mert ez két különböző (latin és görög) kiejtés. A szlávban b : v megfelelés ebben a szóban nincsen. Ezek után még csak egy rövid észrevétellel járulunk a fejér lovag kérdéséhez. Beheim Mihály egyik magyar vonatkozású históriás énekében, melyben Hunyadinak Giskra ellen vívott és vesztett csatáját énekli meg, azt olvassuk, hogy Hunyadi, midőn az általános futást látta, megparan­csolta. vezessék elő fejér lovát. Beheim magyarul mondja : ete ueierlot ! Ezt a lovat Hunyadi — így hallotta a költő — Törökországból kapta, és azt tartották róla, hogy nincs más oly ló, mely versent futhatna vele. (Bleyer Jakab: Beheim Mihály élete és művei. Századok, 1902. 369. 1.) Nem lehetetlen, hogy Hunyadi János fejér lovag neve ezzel a fejér W-val van összefüggésben, mely bizonyára nem egy véres csatában hordozta hátán a hős vezért s messze földön ismeretes lehetett. Szerlc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom