Századok – 1902

Történeti irodalom - Olchváry Ödön: A magyar függetlenségi harcz 1848–1849-ben a délvidéken. Ism. Márki Sándor 937

940; TÖRTÉNETI IRODALOM. bánik el szerzőnk. Nem értünk egyet abban sem, hogy Damjanich (135. 1.) januárius végén ért Aradra; szerintem (Arad Tört. II. 573.) már 24-én ott volt, és csak serege teljes fölvonulását tehetjük jan. 31-re. Arad alatt (137. 1.) különben sem a hatodik, hanem az ötödik hadtest állott.1

) A zentai mészárlásra nézve (139. 1.) szíves figyelmébe ajánlom a szerzőnek a Tört. Lapok 1897 évi folyamát (31. 1.); ami különben nem jelenti, hogy ennek a folyóiratnak egyáltalában véve forrásbecset tulajdonítanék. A 141-ik lap adatai csak kerekszámokat említenek; a szabatosság kedvéért tehát idejegyzem, hogy az aradi utczai harczban nem 100, hanem 82 magyar, s nem 1000, hanem 500 ellenség esett el; az ellenség közül ezenkívül százan fúltak a Marosba és ötszázan sebesültek meg súlyosan.2) A 153-ik lapon hiányzik a délvidék megtisztítására s elsősorban Pétervárad fölszabadítására Perczel Mórnak adott megbízás dátuma, a mi márczius 18-ika. A 159-ik lapon az előadásban némi hézagot látok; az olvasó nem tudhatja, hogy Perczel a minden oldalról körülzárt Péterváradba márcz. 27-én (szerzőnk szerint 28-án) hogyan juthatott be. Hiányosnak találom (185.1.) a május 28-iki minisztertanácsnak Bemre vonatkozó határozatát is; de ez nem is lehet másképen, mert a minisztertanács jegyzőkönyve csak mostanában jelent meg.3) A kátyi (nála: kácsi) junius 7-iki csata veszteségét (198. 1.) a szerző alkalmasint kevesebbre teszi a valónál, mert 500 halotton és 230 súlyos sebesültön kívül még 1500 fogoly is esett.4

) Igaz, hogy az óvatos Gelich az 1500-nak csak szétszóratásáról beszél.5

) A könyv azzal végződik, hogy Kis Pál tábornok 1849 szept. 7-én Pétervárad kapuit feltétlenül megnyitotta. Ezek után, mint már említettem, valóban vártunk volna még egy fejezetet, mely összefoglalja a legfőbb eredményeket, mi inkább is tartozik a könyv végére, mint annak elejére. Olchváry műve azonban így is előbbre viszi a délvidék szabadságharczi jelentőségének ismeretét, nagyon sok történeti tévedést helyreigazít, a tárgyára vonatkozó leglényegesebb adatokat lelkiösmeretesen összegyűjti és feldolgozza, a hadi mozdulatoknak és csatáknak világos, áttekinthető leírását adja. Kritikai megjegyzései ") Ennek létszáma id. munkámban, 574. 1. ä) Az egész ntezai harezra s ennek irodalmára nézve olv. Márki : Arad Tört. II. 574—578. 11. 3) Közli az Erdélyi Muzeum, 1902. 186 —1G7. 1. a borsod-miskolczi muzeum gyűjteményéből. ') Horváth Mihály : Függetl. harcz tört. 111. 248. 6) Eüggetl. harcz, III. 456.