Századok – 1902

Történeti irodalom - Németh Ambrus: A győri tudomány-akadémia története. I. II. rész. Ism. Békefi Remig 840

843; történeti irodalom. A jezsuitáknál az akadémia élén a rector és a praefectus, az állami korszakban pedig az igazgató (director) áll. Mellette azonban van akadémiai tanács, melynek tudta és beleegyezése nélkül nem intézkedhetik. Fizetésül 800 frt jár neki évenkint. A tanácsot havonkint ülésre hívja össze. Ezenkívül alkalomadtán vannak tanári értekezletek is. A Jézus-társaság tanárokúi a rend azon kiválóbb tagjait szemelte ki, kik a gymnasium, a philosophia és a theologia tanulmányain már túl voltak s a kétévi előkészületet is elvégezték, mint repetenseíc. Az illetők a tanárkodást a gymnasiumban kezdték, s ha beváltak, az akadémián folytatták. A szerző mind a repetensek, mind az akadémiai tanárok névsorát közli. Ebből kiderül, hogy a jezsuitáknál az akadémiai tanárok is gyakran váltakoztak; kevés van köztük, a ki 5—6 évig egyhuzamban egy helyütt tanított volna. Olyan meg már csak egy akad, a ki hét évig tanárkodott. Az állami korszakban is gondoskodtak a tanárok kiképzéséről. A tanárjelöltek sorába fölvételi vizsgálat útján lehetett jutni. Az ismétlő (tanárképző) tanfolyamot Budán, az 1777/78-iki tanév elején állították fel az egyetemen. Csak olyanokat vettek föl, a kik végzett bölcsészethallgatók, kipróbált tehetségűek voltak s magukat a tanfolyam háromévi hallgatására kötelezték. A melyik jelölt a tanfolyam befejeztével tanári állásért folyamodott, verseny-vizsgálatot kellett kiállania. A tanártól megvárták, hogy elüljáróinak engedelmeskedjék, tanártársaival békés egyetértésben éljen, tanítványaival jól bánjék, magasabb képzettségű és vallásos ember legyen. A tanulmányi rendszer kiterjeszkedett a tanár egész egyéniségére, működésére, összes kötelességeire és anyagi viszonyaira is. A szerző évről-évre megismertet bennünket a tanárok névsorával is. A kor ismeretére nagyon jellemzők azon intézkedések, melyek a tanulók életét, kötelességét, fegyelmét és vallásos nevelését szabályozzák. Érdekes jelenség e tekintetben az az átalakulás, melyet a jezsuita-korszak, a Ratio Educationis és II. József császár intézkedései tárnak elénk. A korszellem hü megnyilatkozásai ezek a tények az ő eltérésökben, fejlődésükben, hasonlóságaikban és kapcsolataikban. A régi deák-élet elevenedik meg előttünk azon kihágások és büntetések olvasásánál, melyeket a szerző a győri akadémia életéből 1777— 1785-ig felsorol. Nagy érdeklődéssel olvashatjuk az akadémiai tanulók névsorát is, melyet a szerző 1719-től kezdve 1783-ig közöl. E névsorban nem egy ismerősre akadunk azon férfiak közül, a kik később a közélet, a tudomány, irodalom és köz-56*