Századok – 1902
Történeti irodalom - Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Ism. Illés József 69
76 TÖRTÉNETI IRODALOM. bepillantást nyerni abba a műhelybe, a hol évtizedeken át rakta össze Hajnik megírandó művének összes alkotó részeit, az intézményeket tartó nagy tényektől kezdve az apró mozaik adatokig. Nemcsak az összes publikált oklevéltárak kész anyagából merített, hanem felkutatta az archívumainkban heverő és még ismeretlen kincseket is. A Muzeum levéltárának különösen a családi okleveleket őrző részéből, az Országos Levéltárból, sőt az egyes városok — Pozsony, Sopron, Kassa, Nagy-Szombat — leveles ládáiból, az egyes családi irattárakból, pl. a hg. Esterházyak kismartoni levéltárából, az egyetemi könyvtár kézirati anyagából sok igen becses adatot hozott a százados homályból napvilágra. Diplomatikai szempontból is alig eléggé méltányolható szolgálat ez, melynek a jogtörténet, illetőleg a perjog határain túlmenő jelentősége van. Lehetséges-e ma Hajnik munkájáról akár az okleveles adatokat, akár az elért eredményeket tekintve, beható kritikát mondani? Azt hiszszük, ma csak az ismertetés és méltánylás hangjának van helye. Egy élet érdemes munkája fekszik a magyar történettudomány munkásai előtt. Csak évek kutatása, a Hajnik által követett európai szellemben és okleveles módon folytatva, próbálhatja ki műve egyes részeinek erejét. A magyar jogtörténet tudományának fejlődésében kétségtelenül alapvető, mert — ha tételes eredményeitől eltekintünk is — a legnagyobbat azzal érte el, hogy megoldotta a magyar jogtörténetlétkérdését. Megoldotta azzal, hogy megmutatta, miként lehet azt egész középkori folyamában feldolgozni. Nem riaszthat többé már vissza az, hogy okleveleink publikácziója az Anjou-korral jóformán véget ér; nem az sem, hogy jogtörténeti monographikus irodalmunk úgyszólván nincsen. Kovachich Márton György bámulatos adatgyűjtő munkássága nem veszett kárba; megtermette gyümölcseit egy század alatt lassan és észrevétlenül. Nem hiába idézi fel Hajnik művének előszavában Kovachich emlékét, mert a XVIIl-ik század nagy kutatójának munkásságát folytatja s részben be is fejezi. Az adatok összegyűjtésében fáradhatatlantíl egy egész életen át követi őt, de megéri azt is, hogy az összehordott anyagból visszaállíthassa középkori jogunk legfontosabb részének egész épületét. LLLÉS JÓZSEF.