Századok – 1902

Történeti irodalom - Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Ism. Illés József 69

74 TÖRTÉNETI IRODALOM. kifejezését, mely a legrégibb nyelvemlékek és használat nyomán van mindenütt felállítva, továbbá jelentését és történelmi fejlődését. Különösen a magyarországi terminusok jogilag is pontos megállapítására nézve fontos, hogy oklevéltáraink kiadói mennél többször forgassák ezt a jegyzéket. A mű tartalmának ilyen rövidre fogott vázolásával csak fel akartuk hívni a figyelmet azokra a nagyfontosságú kérdésekre, melyeknek bő tárgyalásával találkozhatik az érdeklődő vagy kutató. Nem érinthettük tehát a perjog számtalan apró részleteit; de ha ezt meg is kíséreltük volna, még akkor sem sikerült volna kimeríteni a munka gazdag tartalmát. Mert természetes, hogy nem lehetett összeszőni a középkori magyar jognak egyedül a bírói szervezetet és a peres eljárást illető fonalait egy egészszé a nélkül, hogy ne kellett volna tisztázni a jog többi, szervesen összefüggő részeinek kérdéseit is. A munka nem egy magánjogi és büntetőjogi tételt tisztáz, hogy a megfelelő perjogi viszonyt megvilágítsa. így mindenekelőtt meg kellett állapítani, hogy minő jogok azok, a melyeket perbe vinni lehet. Látjuk magánjogunk főintézményeit : a birtokjogokat (82. 1.), a zálogügyeket, hitbért, hozományt, jegyajándékot (83, 115. 1.), kötelmi jogokat, kölcsönt, adóssági ügyeket (286, 316. 1.), örökjogokat (82, 115, 316. 1.) s a büntetőjog köréből bár az előszó a büntető igazságszolgáltatással együtt kirekeszti, de a mű mégis nem egy helyütt kiterjed arra is - a bűntettek (erimina) szereplését. Itt-ott nemcsak az illető jogintézmények életéről nyerünk bizonyságot, hanem már azok szerkezetét is megismerjük; így pl. a szavatosságot magánjogi oldaláról (173. 1.), az okiratokról szóló részben a vallás (fassio) összefüggését a jogügyletek megkötésével (346. 1.), a hatalmaskodás (potentia) vétségének kifejlődését, nemeit. (389. 1.) Az alkotmányjog sem maradhatott figyelmen kívül, s így különösen a bírósági szervezetnél a rendi viszonyok változásai, a királyi tanácsnak nem pusztán igazságszolgáltatási szerepe, a nemesi megye, a szabad királyi városok, a földesuraság megalakulása stb. mind a peres eljárás szabályain túlmenő tárgyalásra találtak. Mondhatjuk tebát, hogy Hajnik művének nemcsak monographikus jelentősége van, hanem alapvetés az nem egy irányban a magyar alkotmány- és jogtörténet egész tudományára nézve. Tanulságos ebből a szempontból különösen az eredet és a liazai szokásjog, az approbata regni consuetudo viszonyának kérdése. Már előbb említettük, hogy a munka közepe táján (214 és köv. 11.) megállapítást nyer: honnét eredt a középkori magyar peres eljárás. A bizonyítékok összehason-