Századok – 1902

Történeti irodalom - Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Ism. Illés József 69

73 TÖRTÉNETI IRODALOM. van felderítve. Általános történelmi szempontból nézve is igen becses eredmények, melyekkel majd később kell külön foglalkoznunk. Jogi szempontból a peres eljárás legfontosabb része a bizonyítás szaka. A mi hazai bizonyítási jogunk is, valamint a kezdetleges jogfejlődésben mindenütt, formális volt, vagyis nem az anyagi igazság kiderítése volt a fő czél, hanem a megtámadott személyes becsületességének megállapítása. A fejlődés iránya azonban az anyagi igazság mennél teljesebb kiderítése felé mutat. Ilyen világításban kell tekintenünk azokat az eszközöket, a melyekkel a perbeli küzdelem folyik a peres felek között. Az istenítéletek, különösen a próbák, a bajvívás és az eskü vannak hivatva a per sorsának eldöntésére. Lgy látjuk, a Váradi Hegestruni tüzes vaspróbáit, a perdöntő bajt hogyan használhatták fel a pereskedő, vádoló és sértett személyek igazaik kimutatására ; a perdöntő eskü az azt megelőző tanubizonyítással együtt pedig rávezet arra az útra, a melyen a humánum testimonium-ból a tanubizonyítás új formája, az u. n. inquisitio, a tudomány vétel lesz. Nagy részletességgel és kimerítő alapossággal írja le a munka a tudományvétel különböző nemeit : az egyszerű, a köz-tudományt és a bírósági közgyűlésen eszközöltet, melynek helyébe később a kikiáltott közgyűléseken véghezmenő tudományvétel lépett. Legközelebb érdekli a történészt, különösen a diplomatikust a következő bizonyítási eszközökről, az oklevelekről szóló fejezet. Az oklevelek nemeinek megállapítása, a notitia és carta magyar története, a hitelesség, a közhitel, az ünnepélyes kiváltsági forma, a transsumálás, a valódiság és érvényesség kérdései mind belevágnak az általános történelmi kutatás köreibe s jóformán nélkülözhetetlen útmutatásokat adnak. Ennek a résznek utolsó fejezete, mely a bizonyítással kettévágott per folyamának következményeit, a bizonyítás és végitélet jelentőségét méltatja, már átvezet a peres küzdelem nyugvó pontjához : az Ítélethez. Utolsó, negyedik része ez az egész műnek. Az Ítélet és egyezség nemeinek s az ítélet következményének, a végrehajtásnak tárgyalása után látjuk még a peres küzdelem végső remediumait, az u. n. perorvoslatokat. Az egész munkát a perbeli vétségek és bírságok ismertetése zárja be. A munkához függelékül járúl még az előforduló latin perjogi műszók összeállítása. Különösen a joggal nem foglalkozó történészre és a diplomatikusra nézve fontos ez a jegyzék. A tételes jog rendszerében járatlan minden hosszabb keresés nélkül feltalálja a megfelelő helyen az illető műszó magyar