Századok – 1902

Értekezések - FERENCZI ZOLTÁN: Kossuth és Wesselényi s az urbér ügye 1846–1847-ben - I. közl. 47

68 FERENCZI Z. KOSSUTH ÉS WESSELÉNYI S AZ ÚRBÉR ÜGYE. Világos lőn, hogy Erdélyben úrbér kell mennél előbb, még pedig az országgyűlés által adva. Erről a szabadelvűek már 1836 óta meg voltak győződve, s valóban Magyarországtól e tárgyban tíz évvel elmaradni kárhozatos, noha fájdalom, Erdélyben egyebekben is gyakori mulasztás volt. Az emberi jogok általános kiterjesztésének kora Erdélyre is eljött, sőt túlhaladta határvonalát; a század vilngossága behatott Erdélyben is a rejtettebb zugokig és hatását nem fojthatta el a szolgaság hideg lehellete. Ez már több év óta megszületett s napról-napra nyugtalanabbá vált vágyat ébresztett az erdélyi jobbágyságban, hogy helyzete jobbá legyen, s e vágyát megtestesülve az urbariumban, vagy most már inkább az úrbéri terhek eltörlésében képzelte; mert az urbárium fogalma most már itt is egyenesen ezt jelentette; nem mint néhány évvel azelőtt. Kemény Zsigmond beszélte többek közt Wesselényinek, azalatt míg 1846-ban nála időzött, hogy egy rokona 1845 nyarán Moga oláh püspökkel beszélgetvén, a püspök nagy dicséretekkel halmozta el Keményt mint olyat, »ki az oláhok ügyében jól szólt és írt ; és kinyilatkoztatta, miszerint háládatosak is lesznek iránta s ha valami kiüt, gondoskodva van, hogy személye és birtoka bántatlan maradjon.« Mindemellett is Wesselényi annyira menüi mint Kossuth javasolta, egyelőre nem kivánt ; a végleges megoldást taktikai okokból, de magára a népre nézve is oly sürgősnek nem tartotta; s mint látjuk, e tervet nem helyeselte a pesti ellenzéki értekezlet határozata daczára sem. О nézetét Dózsa Eleknek 1846 jul. 17-én írt levelében, tehát az ellenzéki határozat után, így fejezte ki : »En az urbért sohasem tartottam egyébnek, mint azon maximum meghatározásának, melynél több haszonbért a földesúr a paraszt kezében lévő földjeért nem vehet. Hogy pedig az állománynak (államnak) ezen maximum meghatározására joga van : az azon kötelességéből foly, miszerint tagjainak egymás feletti zsarnokoskodását, s így a földet bíró kicsiny számnak a földet nem bíró nagy szám rovására gyakorlandó monopoliumát is tűrnie nem szabad.« Ez tehát jóval kevesebb s egyéb volt, mint Kossuth terve, s nem más lényegileg, mint az 1836-iki törvény Erdélyre alkalmazva. FERENCZI ZOLTÁN. ') Wesselényi levele gr. Teleki Józsefhez, 1846. jun. 22.