Századok – 1902

Történeti irodalom - Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Ism. Illés József 69

TORTENETI IRODALOM. A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-liázi királyok alatt. Irta Hajnik Imre. Budapest. 1899. Kiadja a M. T. Akadémia. Athenaeum kny. 8-r. VII. 454 1. A kezdetleges társadalmi és állami szervezeten belül az alanyi értelemben vett jog legősibb jelentkezési formáit a perben lehet feltalálni. Az a jogi küzdelem, melyet a peres felek folytatnak a jogért, természetszerű folytatása a valóságos, fegyveres küzdelemnek. A legrégibb peres eljárás neve még duellum, litigium, rixa. A jogkérdést a bíró nem dönti el, ő inkább csak szemlélője és vezetője az eljárásnak, annak mintegy külső rendje felett őrködik. A magánbosszu korában, a nemzetségi küzdelmek közepette még alig lehet igazán jogról szó; a harcz mindig csak az erősebb jogát — lm nem inkább hatalmát — biztosítja. Azért mondhatnánk, hogy a jog azt a fogalmi alkotó elemét, mely valóban azzá teszi a mi, — akkor nyeri el, mikor érvényesítésének módja, a harcz, bizonyos szabályozást nyer. A szabályozott harczczal, a perben születik meg tehát tulajdonképen a jog. Az a tény, hogy a jog története a perjoggal egybeolvadva, vele párhuzamosan indúl meg, rányomja az egész fejlődésre a maga bélyegét. A peres eljárás szabályozására fordítanak legnagyobb gondot. Míg a jog többi vidékeiről alig lehet összeszedni néhány fix tételt, addig a pernek csakhamar részletes szabályai lesznek, a bizonyítás kérdései meglehetősen complikált elrendezésben részesülnek. S a perjog szövevényes rendszere áthatja a jog egész rendszerét. A perjognak nagyobb jelentőséget kölcsönöz különben az is, hogy a jog egész ereje és létezése — mint még ma is — a perben tűnik ki. Végelemzésben a per mutatja meg, hogy mi a jog. Csak ott, a hol tulajdonomat meg tudom védeni az erősebbel, a jobban szervezett nemzetséggel szemben is, mert megállapított szabályok utján visszaszerezhetem, visszaperel-