Századok – 1902
Értekezések - FERENCZI ZOLTÁN: Kossuth és Wesselényi s az urbér ügye 1846–1847-ben - I. közl. 47
KOSSUTH ÉS WESSELÉNYI S AZ ÚRBÉR ÜGYE. 67 melynek ő most még világosan tartalmával sem értett egyet, félre nem érthető. Azonban az idő haladt. Közben b. Kemény Zsigmond ment Wesselényi látogatására Zsibóra s április 18-ikától egész julius 29-ig ült nála, folyton dolgozva Gyulai Pál cz. regényén. Közben együtt politikai és különösen úrbéri dolgokról értekeződvén, Kossuth terve és levele is köztök részletes megbeszélés tárgya volt ; egyszersmind nagy előkészülettel egész czikksorozaton dolgoztak az erdélyi úrbér tárgyában s ebben a kérdésben Wesselényi számos levelet írt ismerőseihez és az erdélyi vezérférliakhoz. Ezalatt megtörtént a pesti gyűlés is. Ugyanis az ellenzék vezérférfiai elhatározták, hogy a medárdi pesti vásár alkalmával egy nagy ellenzéki gyűlést fognak Pesten tartani a teendők megbeszélése végett. Ez az a gyűlés, melyre Wesselényi fentebb czéloz s melyet ismételve említénk. Ezen az ő föltevése ellenére is az örökváltság ügye, úgy a mint Kossuth tervezte, nemcsak tárgyalás alá került, hanem a gyűlés vagy inkább »összejövetel« — mint akkor nevezték — noha formális programmot nem alkotott, mégis határozottan és egyhangúlag megállapodott abban, hogy az úrbéri viszonyoknak teljes és általános megszüntetése országos intézkedés és a földesurak kármentesítése mellett nemcsak mulhatatlanúl szükséges, hanem a legsürgősebb; és hasonlóképen a köz- és mindenben közös teherviselés is, megfelelő alkotmányos garantiák mellett, szintén mellőzhetetlen szükség; ilyennek ismerte el továbbá az értekezlet az általános népképviseletet, egyelőre legalább a megyegyűléseken, s végre a királyi városok rendezése ügyét is. Kossuth álláspontja tehát, legalább a terv általános körvonalaiban, a közvéleményé lett vagy inkább volt már azelőtt az ellenzék körében, s ő nem kigondolta, csak kifejezte. Egyszerre, még pedig már áprilisban, egy más hír járta be az országot : hogy a kormány, mint Gralicziában s az örökös tartományokban tenni szándékozik, az urbért Erdélyben is országgyűlés előtt vagy nélkül, rendeleti úton akarja létesíteni, a mint ezt máj. 27-iki levelében Kossuth is megírta Wesselényinek, hozzákapcsolva, hogy Jósika ezért mondott le az erdélyi kanczellárságról, mert ezt elfogadni nem akarta. A kormánynak ezzel az eljárással czélja világos volt. Azt akarta elérni Magyarországon s kivált Erdélyben, a mit csakugyan el is ért, hogy a parasztságot felhasználhassa a nemesség ellen annak a hitnek fölébresztésével, mintha csak s kizárólag tőle várhatná sorsa javulását. Galicziában az iménti lázadásban a parasztság tényleg a kormány mellett küzdött a nemesség ellen. Az ottani siker tehát csalógató volt. 5*
