Századok – 1902

Értekezések - PÓR ANTAL: A négy Miklós - II. bef. közl. 716

a négy miklós. 723 párt, rágalmazták meg Kont Miklóst, de ezt is csak halála után merték tenni. Most tehát — hogy e szükséges közbevetés után vissza­térjünk oda, a honnan kiindulánk — a négy Miklós minden tehetségét megfeszítette, hogy programmját megvalósítsa. Lát­tuk, mennyire segítette Vásári Miklós a királyi hadakat a szerb háborúban, és minthogy a váradi püspököt is ott találjuk, kétségünk nem lehet, hogy a zágrábi püspöki bandérium sem hiányzott, valamint magától értetik, hogy a nádor és erdélyi vajda dandárai, mint a királyi „had kiegészítő részei, a had­járatban szintén részt vettek. — Ok tettek meg, mint látni fog­juk, minden előkészületet arra is, hogy Dalmátország visszafog­lalása sikerüljön. Mindenek előtt szövetségeseket kerestek és találtak, hogy a diplomáczia hozzájárulását, mint ma monda­nók, kinyerjék Dalmáczia visszahódítása érdekében, mihez már akkor is nem kevés ügyesség és fortély kívántatott. Elsőben is IV. Károly császárt nyerték meg, ki nem régen Budáról vette feleségül Nagy Lajos kis-hugát Schweidnitzi Annát. A császár teljesen belement az actióba. Idejében értesítette egyik hivét, hogy a magyar király háborút kezd Velenczével és Velencze szövetségeseivel. О, a császár, barátságánál fogva, melylyel a magyar király iránt viseltetik, segíteni fogja őt Velencze s eset­leg a birodalmi helytartók és azon tisztek ellen, kik netán ellen­séges indulattal viseltetnének a magyar király iránt, fölhívja egyúttal a czímzettet, írjon Visconti Barnabásnak és Galeazzó­nak Milanóba, hogy Velenczét a magyar király és Carrara Ferencz, Padova ura ellen ne támogassák.1) Ugyanakkor a csá­szár Nagy Lajost is figyelmeztette, hogy Velenczével semmi­nemű kötést ne tegyen, minthogy nemsokára módjában lesz a signoriát igen terhes föltételek elfogadására kényszeríteni, a mint hogy legott föl is mondotta Velenczének a barátságot.2 ) — Hasonlóképen mívelkedett Miklós aquilejai patriarcha, a császár természetes testvére. — Az osztrák herczeget azzal a segít­séggel nyerték meg, melyet 1355 nyarán vitt neki Laczkfi Pál a svábok ellen, mint ezt János barát körülményesen megírta.3 ) Viszont az osztrák herczeg arra kötelezte magát, hogy ötven sisakost küld segítségül Velencze ellen, a mit meg is tett.4 ) — Ezen szövetségeknek nemcsak az volt a folyománya, hogy a tiroli és görczi grófok s a furláni urak szintén mind a magyar király részére állottak, hanem a hadkedvelő német J) Palaczky : Formelbücher, 26. • 2) Óváry : Eegesták, 57. 58. sz. ') Dubniczi Krónika. Fontes Dom. III. 166. 4) Lichnovski : Gesch. des Hauses Habsburg, III. 1859.

Next

/
Oldalképek
Tartalom