Századok – 1902

Értekezések - PÓR ANTAL: A négy Miklós - II. bef. közl. 716

722 PÓR ANTAL. a harcz folyt, a magyar koronának szintén visszahódítandó részei valának. A négy Miklós és barátjaik, a magyar haza legértelmesebb fiai, nein ellenkezhettek tehát azért sem, hogy a király és anyja kegyét a magok és — mint hihették — a haza érdekében ne koczkáztassák. A király és anyja, érdem szerint, sokat adtak a négy Miklósra. Geletfia Miklóst — ő volt az »öreg úr« közöttük — az özvegy királyné tette nádorrá még 1342-ben; innentúl haláláig jelesen vitte tisztjét, sokat fáradt a nápolyi ügyben is; ugyanezt tudjuk Vásári Miklósról, kit hogy Nagy Lajos igen megszivelt nápolyi hadjáratában, kitetszik rohamos emel­kedéséből, abból, hogy a király Esztergomban többször meg­látogatta az érsek urat, és a nagy magasztalásból, melylyel érintett dús adományát kisérte. Kont Miklós nagy diplomata és hadvezér hírében állott, a második nápolyi hadjáratban Laczkfi István elé került,1 ) ő intézte Aversa és Belez meghó­dolását,2 ) s mint a király hűséges szolgája ő volt kiszemelve a koros nádor esetleges utódának; végre Keszei Miklós, a zág­rábi püspök, 1356 aug. 4-től fogva kalocsai érsek, nem állott társai mögött sem észben, sem hűségben és megbízhatóságban. Most tehát, midőn — mondhatjuk -»• programmjok meg­valósítására került a sor, minden tehetségöket megfeszítették, hogy szégyent ne valljanak. Megadta nekik a módot hozzá a király, midőn a legfőbb méltóságokat ruházta rájok : Vásári Miklósra az érsekség mellett a kanczellárságot, Keszei Miklósra a zágrábi püspökségen, illetőleg a kalocsai érsekségen fölül az alkanczellári, illetőleg kanczellári tisztet, a harmadik vagyis tit­kos kanczellárnak és a királyi kápolna ispánjának pedig magok mellé nyerték a nádor fiát Lászlót, ki csak imént végezte külföldi tanulmányait és harmincz évesnél idősb alig volt.3 ) E mellett mindenki iránt jóakaratúnak is mutatkozott a négy férfiú, legalább nem észlelünk jó darabig ellenzéket ; csak később, miután a királyi udvarban meghatalmasodott a lengyel ') (Вех Ludovicus Aversae) »capitaneuni exercitus Nicolaurn Konth. virum in consiliis prudentissimum, amoto ístephano vayvoda, prefecit« — úgymond a küküllei fó'esperes. (Fontes Dom. III. 177.) ') »Nicolaum Kont, semper pacis amatorem et treugarum dispo­sitorem, virum magni consilii pre cunctis regi fideliorem« — így jellemzi János barát a Dubniczi Krónikában. Fontes Dom. III. 164. *) Mint »comes Capelle regie et secretarius cancellarius« előkerül 1353 április 9-én. (Anjoukori Okmt. VI. 55.) — Garai halála után vesz­prémi püspök lett ; választott püspöknek már 1357-ben találom, kinevez­tetett 1358 márcz. 27-én VI. Incze pápa által. (Rubel : Hierarchia cath. Olv. Turul, 1891. 138. 1. megjelent ily czímű közleményemet: I. László veszprémi püspök származása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom