Századok – 1902

Értekezések - FERENCZI ZOLTÁN: Kossuth és Wesselényi s az urbér ügye 1846–1847-ben - I. közl. 47

74 FERENCZI ZOLTÁN. igen érdekes is volna bennök az eszmék- gyors érését figyelemmel kisérni, ha ez mostani szűkebb czélunkkal megegyeznék; és ebből a sok czikkhől nagyon kevés az olyan, mely az örökváltságot ne tartaná elsőrendű szükségnek, s csak a módokról folyt a vita, melyek a jobbágytelkek egy részének váltságban a földesúrnak való visszaadása meg a törlesztés valamely módja szerinti megváltás különböző tervei között váltakoznak. Az ily tervek gombamódra termettek, mint valamely nagy járványkor az orvosszerek, s a sietés szükségéről Fáy András a Jelenkorhun,1) ki e kérdésről u. o. már bőven értekezett2

) János apostol e nevezetes bibliai mondását idézi: »Szükség addig cselekednünk, míg nappal vagyon : mert eljő az éjszaka, melyen senki sem cselekedhetik.« (9. 4.) Mindebből látható, hogy Kossuthnak föntebb közölt máj. 27-iki levele válasz, a közmeggyőződésből folyó válasz Wesselényi levelére, hogy igenis, úrbér nem kell, ennél most már több és egyéb kell s hogy az örökváltság első sorban nem magánjogi, hanem közjogi kérdés. Kossuth e levelét Dióssy Márton vitte el Wesselényinek; ily levél akkor a postán biztosan elveszett volna. Wesselényi jun. 11-én vette s tartalma valósággal megdöbbentette őt. Ezt most jun. 13-iki válaszában csak röviden írta meg Kossuthnak ; de előre jelezte, hogy írni fog a kérdésről részletesebb megfontolás után, s hozzátette, liogy lia Kossuth megkaphatta volna levelét a pesti gyűlés előtt, rögtön írt volna; »de remélli, mit aggodalmak közt óhajt is, hogy e tárgyban jelen gyűlésen indítványt nem tettek s határozatot nem hoztak. Szent az, mit Kossuth ír; de van annak egy kétes, kényes s méhében veszélyt hordható oldala. Mielőtt nyilvános lépések tétetnének, nagyon s minden oldalról kell a dolgot meghányni és vetni.« Hasonló szellemben írt másodszor is jun. 15-én. Ekkor sem felelt kimerítően; hanem részletesebben fejtegette azt, hogy kürölbelől egy év óta a régi ellenzék az országban kisebbséggé vált, hogy Apponyinak sikerült az ellenzék sorait megritkítni; oly tervvel fellépni tehát, mihez többség kell, nem volna észszerű s »ha ilyesmi oly természetű, - teszi hozzá minek megpendítése vagy megkezdése siker vagy bevégzés nélkül káros vagy épen veszélyes, ilyenbe vágni részünkről hiba s vétek lenne.« Ezt az intését majdnem hasonló szavakkal megismétli levele végén, s így e levelének czélzata, hogy t. i. Kossuthot visszatartsa minden elsietett tervtől vagy fellépéstől, >) 1846. 7. sz. a) 1845. 85—93. sz.