Századok – 1902
Értekezések - PÓR ANTAL: A négy Miklós - II. bef. közl. 716
a négy miklós. 719 sége, Ráczország királya (Dusán) ellen, és átkelvén a Száván, Nándorfehérvár előtt, melyet ama király csúfjára újból fölépíttetett, táborozván, Miklós az esztergomi érsek is hozzá csatlakozott testvérével Tamás mesterrel, számos atyjafiával, rokonával és fegyveres népének nagy kíséretével, kiknek vitézsége által segíttetvén, igen fényes diadalt aratott a rácz királyon. Nagy Lajos ugyan nem írja ki az évet, melyben ezt a győzelmet kivívta, de minthogy Meszesi Demeter váradi püspök, ki szintén részt vett Nagy Lajosnak »a félhitűek ellen« indított hadjáratában, Zimonyban, tábori sátorában, 1354 junius 24-én keltezett,1 ) s a király maga is ugyanazon évi julius 16-án Nándorfehérvárt tartózkodott :2) kétségünk nem lehet az iránt, hogy Miklós érsek 1354 nyarán segített a szerb királyt megverni. E vereség igen érzékeny lehetett, minthogy Dusán szükségesnek találta fényes követség által aranypecsétes levelet küldeni Avignonba, melyben megismerte a pápát a szerb egyház fejének, szentül igérte, hogy örökké híve marad a katholikus egyháznak, iépeit is visszatéríti az egyházba, valaminthogy már megtiltotta egész birodalmában, hogy a katholikusokat ne bántsák. (1354 deczember.) — A római szentszék, buzgalmában (mint annyiszo- előbb és utóbb napjainkig) rászállott a lépre, felült a szerb ka-ály fogásának, melynek egyéb czélja nem volt, hanem a pápa íltal arra bírni a magyar királyt, ne bántsa tovább a szerbeket. A szentszék követei, a pattibeli (pactensis) és traui (tragurieosis) püspökök, kiket Dusán kérelmére Szerbiába küldöttek, b is tértek Nagy Lajos királyhoz azzal, hogy segítse a szerbek negtérítését tanácscsal és kedvezéssel.3 ) Fegyvernyugvis volt tehát a magyarok és szerbek közt 1355-ben, sőt Nagy Lajos hajlandó volt békét kötni Dusánnal, mígnem kiderültek a rácz király csalafintái s az elkeseredett Incze pápa fölhítta ; magyar királyt, kinek »hírével megtelt a világ«, hogy bosszulja meg a szerb álnokságot. Nagy Lajos király tehát elhatározta, hogy újra hadat izen Dusán ellen és a háborút nyonatékkal folytatja. Hadai meg is kezdették a fölvonulást méj. a tél kezdete előtt, midőn Dusán 1355 deczember 20-án nogszünt élni. Ez esemény azonban egyelőre nem változtatott % király szándékán. A magyar és szláv hadi nép folyton szaporodott Horvátországban, magát a ») Codex dipl. et epist. Morale, IX. 233. «) Zichy-Okmt. II. 571. 3) Theiner: Monum. Hung. II. 1 és köv. 11. Áldásy : Regesták. Tört. Tár, 1895. 66 és köv. U., a hol azo^an az évszám néha helytelen. — Mazzerio : Acta Sanct. Bolland. JanuriUS ] Tom. III. 613.
