Századok – 1902

Értekezések - PÓR ANTAL: A négy Miklós - II. bef. közl. 716

720 PÓR ANTAL. királyt is oda várták — a velenczei signoria nagy aggodalmára. Ez aggodalom nem is volt alaptalan, minthogy Nagy Lajos a szerbek ellen gyűjtött hadait váratlanúl Yelencze ellen fordította és velők diadalmasan visszafoglalta Dalmácziát. Egyéb jeles tulajdonságai és sikerei mellett főleg Dalmátország visszafoglalása szerezte meg Lajosnak a hálás utókortól a »Nagy« nevet. E tanulmánynak főczélja : kimutatni, volt-e része a négy Miklósnak e fényes eredmény kivívásában? V. Történeti részletes följegyzéseink ezen korból igen gyérek. Kükiillei János krónikájának első része, mely közvetlen följegyzéseket tartalmaz, a nápolyi hadjárattal végződik ; másik része, melyet emlékezetből, az eseményeket csoportosítva állított össze, a velenczei hadjáratról érdekes episodokat közöl, ellenben a szerb hadjáratokkal felületesen bánik el. János barátnak a dubniczi krónikába fölvett elbeszélései nem terjednei a velenczei hadjáratig, utolsó följegyzése az 1355 évhez *a;onban használható. Külföldi korírók, azonképen eddig kiadott okirataink nem sokkal járulnak czélunkhoz. Tehát főleg tényekből kell kivonnunk észleleteinket azon állításunk bebizoiyítására, hogy Magyarország politikáját 1350-től a négy Millós irányította, és — a mire e helyt súlyt fektetünk — Dtlmáczia visszafoglalását ők készítették elő. Magyarországon Nagy Lajos uralkodási alatt két akarat érvényesült : anyjáé, idősb Erzsébet к irály asszonyé, és az övé. E két akarat nem volt ellentétes, a mennyiben Lajos király anyja óhajtásait fiúi szeretettel mindig teljeü'tette, viszont anyja is, e nagyeszű és nagyerényű asszony, fölé te észszel a magyar birodalom érdekeit s azokat egész lélekkel ápolta.1) Születésére azonban — mint tudjuk — lengyel volt, (Jlászló lengyel király leánya és Kázmér király nénje. Min ilyen Lengyelország érdekeit annál inkább szivén viselte, uinthogy szinte babonás sejtelemképen reményiette, hogy ez ország örökségként reá, illetőleg fiára fog szállani. Lengyelország a XlV-ik száz;d kezdetén, csakúgy mint Magyarország, kemény próbát állót ki, közel jutott az elzülléshez. Lengyelországot Ulászló kiály, Magyarországot Károly király állította lábra. Károly ürálynak hosszabb küzdelem után alaposan sikerült műve, s "fagy Lajos atyja nyomdokain haladt, midőn Magyarország tc'ületi épségének helyreállításán ") Maga is dicsekszik vele:»eo qnod experientia, per altissimum nobis concessa, scivimus, quid fuit aciendum.« Katona : Hist. Cíit. X. 676.