Századok – 1902
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: János király és a római szent-szék - I. közl. 697
jános király és a római szent-szék. 701 a keresztények hanyagsága és gondatlansága következtében tett szert nagy hatalomra. Fontolja meg, hogy szentséged és a többi fejedelmek a hálátlanság rút bélyegét sütnék magukra, ha a magyar nemzetet élet-halál tusájában elhagynák. Segítsd, szentséges atya, balsorsukban a bajnokokat, hogy küszöbükről elűzhessék az ellenséget, mely . . . lelke egész hevével Róma elfoglalására sóvárog, a ti kincseitekre vágyódik, a ti véretekre szomjazik, Isten hitének kiirtására készül. Azon légy, hogy ne kelljen egykor megbánnod, hogy a szomszédnak segítséget nem nyújtottál!«1 ) A szónok azután bemutatta uralkodójának november 26-án kelt levelét, melyben megválasztatását és megkoronáztatását, Lajos király tetemének feltalálását és eltakarítását bejelenti, fiúi engedelmességéről a pápát biztosítja.2 ) Ezt a levelet a pápa január 7-ikén bemutatta a bíbornoki testületnek, hogy János király trónraléptét ez is hivatalosan tudomásúl vegye. Azonban ekkor felszólalt Pucci bibornok és óvást emelt minden rendelkezés ellen, a mely Ferdinándra, »kit Magyarország rendei királylyá megválasztottak és ez az ország teljes joggal megillet«, sérelmes lehetne. A pápa ezt a nyilatkozatot tudomásúl vette és kijelentette, hogy »nincs szándékában bárkinek jogait sérteni, a mi János vajda úrhoz intézendő válaszából ki fog tűnni.« 3 ) Ezt az ígéretet akképen teljesítette, hogy válasziratában a consistoriumban tett óvásról említést tett; de ennek daczára Jánost »Magyarország királya« czímével ruházta föl és magasztalásokkal halmozta el. >) A beszédnek Jozefics kezeírásával irt példánya a bécsi állami levéltárban. Magyar fordításban kiadta Jászay Pál : A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest, 1846. 428—432. s) Ez a levél nem maradt fön. Említést tesz róla az alább idézendő consistoriumi jegyzőkönyv. s) Az Acta Consistorialia följegyzéseiben János vajdának czímeztetik, >qui se gerebat pro rege Ungariae.« Pucci bibornok óvásában azt kívánta, »quod non fieret aliquid in praejudicinm praefati archiducis, cum ipse archidux sit electus et ipse in regem Hungáriáé, et praetendat ad eum ipsum regnum pertinere pleno jure.« Mire a pápa »admisit dictam protestationem, cum non intendat praejudicare juribus alicujus, prout in dicta responsione eidem domino Joanni vajvodae fienda apparere poterit.« (Barberini-kézirat, fol. 142.)