Századok – 1902

Történeti irodalom - Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Ism. E–i. 660

664 történeti irodalom. 664 Épen ily következetlen a hírhedt (nem híres) Székely кróniká-víú szemben való állásfoglalása is. Ugyanis az Apor családról szóló jegyzeteiben mint »drágakőre, ékszerre« esküszik a csíki székely krónikára, — mire azonban a vaskos kötet 446 lapján keresztül az Ugrón családhoz ér,, megfeledkezik róla, véleménye megváltozik és azt mondja, hogy »hitelessége joggal kétségbe vonatott« és hogy »az egész Rhabonbán-monda s mind a mi ezzel összefügg, történeti hitelességre nem tarthat számot.« Már most melyik vélemény áll a kettő közül? Azt tartom, hogy szerző az utóbbi esetben találta el az igazat. Nyugodjék is meg azon, hogy az a »drágakő« — botránykő, s csak arra való, hogy elbukjék rajta, kinek a történelem mezején jártában-keltében még manapság is az útjába kerülhet. Ennek a krónikának köszönhető az is, a mit szerző a Becsek család eredetéről mesél, hogy t. i. e család Ápolt főrovóbánnak attól a Becsek nevű fiától származott, a ki Szent István király idejében a pogány seregeket Csiksomlyónál szétverte s a győzelem emlékére a somlyai hegyen kápolnát építtetett. Még a kötetben látható czímerrajzokról akarunk egyetmást elmondani. A szerző, műve végszavában a rendkívül gyarló czímerillusztráoziók közlésénél követett »önálló eljárása« hangoztatása mellett ugyancsak leszólja »az újabban keletkezett heraldikai szabályokat«, melyeknek nem veti alá saját nézeteit és tapasztalatait s nem öltözteti fel az adományozott czímereket »a heraldikai divatjournal (!) czifra ruháiba«, hanem úgy közli azokat, a hogy a fejedelmek adományozták, vagy az egyes családok 1848 előtt avagy azóta használták. Nem is tartja jogosultnak azok eljárását, kik a czímereket a történelmi hűség rovására újra rajzoltatják, »mert — úgymond — nem ornamentikái munkálat ez, ... . hanem történelmi alapon nyugvó, közhitelű okiratról van szó.« Lássuk, hogyan állunk ezzel a nagy hanggal szemben. A czímerek reproductiójára nézve a heraldikusok által világszerte elfogadott és követett elv az : hogy ha a czímerrajz vagy festmény az eredeti czímerlevél leírásának megfelelő eredeti festett czímer után készül, azzal színben és rajzban az utolsó vonásig tökéletesen meg kell egyeznie. Ez nagyon egyszerű és világos módja ily esetben a czímer-illusztrácziónak. De mi történik akkor, ha az eredeti czímerlevélen a czímer nincs kifestve s annak helye bármi okból üresen hagyatott? És mi történik akkor, ha az armalis levél nem eredetiben,