Századok – 1902

Történeti irodalom - Bunyitay Vincze; Rapaics Rajmund; Karácsonyi János: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I. köt. Ism. Révész Kálmán 654

történeti irodalom. 657 Nagy-Szeben elöljárósága már 1526 első felében annyira híve a reformácziónak, hogy a város plebánusánál kieszközli, hogy a lutheri irányzatú hitszónokok szabadon prédikálhassanak (249. sz.); harmadfél év múlva, 1529 febr. 18-án pedig az összes szerzeteseket kiutasítja a városból. (442. sz.) Azt hiszem, ennyi tökéletesen elég annak bebizonyítására, hogy a XYI-ik század húszas éveiben már nagyon is volt Magyarországon reformáczió. Hosszasabban kellett foglalkoznunk az előszó egyetlen, de nagyfontosságú tételével, s csak most térhetünk át magának az előszónak méltatására, mely az egész munka czélját, eredetét, tervezetét és beosztását ismerteti meg velünk. A munkaczélja: »ahazánkbeli úgynevezett reformáczió(ra) és antireformáczióra vonatkozó egykorú adatok összegyűjtése és kiadása«, s ezt a nagy vállalatot a Szent-István-Társulat tudományos és irodalmi osztálya, néhai Steiner Fülöp székesfejérvári püspök indítására létesítette, megbízván a gyűjtés és szerkesztés munkájáyal Bunyitay Yinczét, dr. Bapaics Rajmundot és dr. Timon Ákost'; ez utóbbinak helvét azonban csakhamar dr. Karácsonyi János foglalta el. A gyűjtés kiterjedésének határpontjai egyelőre az 1520— 1570 években állapíttattak meg, s a gyűjtők és szerkesztők buzgó munkássága, a jelzett ötven évről mintegy hát kötetre való anyagot szerzett össze. Bunyitay, Timon és Karácsonyi a levéltárakat búvárolták, Bapaics a már publikált anyag összegyűjtésével foglalkozott. Az első kötet — mint már említém — az 1520—1529-ig terjedő tíz esztendő anyagát foglalja magában 1—514 szám alatt. A Függelék közli a felvett időszakból : 1. az erdélyi dominikánusok névsorát; 2. a krakkai magyar tanulók-háza lakóinak jegyzékét; 3. a magyarországi tanulókat a bécsi egyetemen ; 4. a wittenbergi egyetemen tanult magyar és erdélyországi ifjak névjegyzékét; végre 5. Karácsonyi Jánosnak egy latin fordításban is közölt értekezését »A protestantizmus első magyarországi hirdetőire vonatkozó tudósítások bírálata« czíin alatt, melyet nagy fontosságánál fogva legközelebb külön fogunk méltatni. Maga a publikáczió mintaszerű, a legtekintélyesebb és legújabb e nemű külföldi kiadványok példáját — bár nem mindenütt és mindenben következetesen — követő. Első sorban jő az okirat sorszáma arab számjegyekkel, alatta a kelet, ez alatt a rövid tartalom, magyar nyelvű közleményeknél latmúl