Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Igazság vagy tévedés? (III.) 640

640 igazság yag y tévedés ? a való tényeknek a meséktől, az irányzatos valótlanságoktól való megkülönböztetésére képessé tette ? Erre a kérdésre határozottan tagadólag kell válaszolnunk. Ezen felfogásunkat számtalan részlettel indokolhatnám. Kettőnek kiemelésére szorítkozom. Palatio dicsőítvén Ulászló király hőstetteit, melyeket a csatában véghezvitt, egyebek között kiemeli, hogy saját kardjával levágta, megölte magát a szultánt. Már pedig kétségtelen, hogy Murád nem esett el, és a várnai csata után több esztendeig uralkodott. Palatio tehát tévútra engedte magát vezettetni azon mesék által, a melyek a hőslelkű ífju király személye körűi képződtek. De az ő kritikátlan eljárásának még feltűnőbb bizonyítéka a jelentés egy másik helye, a hol elmondja, hogy a menekülő magyarokat némely törökök ismételten így szólították meg : »Milyen esztelenek és gyávák vagytok ti, ó magyarok ! kik megfutamodtok, noha győztesek vagytok ; ugyanis császárunk. Murádbég, legkiválóbb katonáival és vajdáival együtt a ti királyotoktól megveretett és királyotok kezétől megöletett!« Valóban az, a ki elhiszi, hogy a törökök a menekülő magyarokat ilyen módon végzetes tévedésük felől felvilágosították, és biztatták, hogy üldözöttekből üldözőkké váljanak, — nem kritikai érzéket, hanem gyermekes, naiv lelkületet árul el. Prochaska egyébiránt kiemeli, hogy »Palatio, noha Hunyadi engedetlenségéről szól, őt a vereség tulajdonképeni okozójának sehol sem mondja.« Ez nagy dicséretére válik Palatiónak. Ellenben nem válik dicséretére Prochaskának és Brücknernek. hogy az óvatos Palatio példáját követni elmulasztották ! FRAKNÓI VILMOS. III. Brücknernek, vagyis inkább Prochaska Antalnak a várnai csata előzményeire és lefolyására vonatkozó állításaival szemben csak Beheim, illetőleg Mägest tudósításának megfelelő részét akarom kiemelni. Prochaska — mint értekezéséből látszik — Beheim költeményére nem vet ügyet, pedig kétségtelen, hogy az a várnai csatáról szóló források közt előkelő helyet foglal el. A szegedi békekötésről és a rá következő esküszegésről Beheim nem szól. Tanulmányomban ') ezt a feltűnő körülményt a következőképen magyarázom : »Nem valószínű, hogy Beheimot az Ulászló emléke iránt érzett kegyelet az esküszegésnek még megemlítésétől is visszatartotta volna ; hiszen ez a legjobb alkalmat ') Beheim Mihály élete és müvei a m. tört. szempontjából. Századok, 1902. 232. 1.