Századok – 1902

Értekezések - FERENCZI ZOLTÁN: Kossuth és Wesselényi s az urbér ügye 1846–1847-ben - I. közl. 47

48 b'ERENCZl ZOLTÁN. mondhatni ingyen szabadította fel ; noha természetesen, ez szebb, ez nagyobbszerű s ekkor már egyébként is az egyetlen megoldás volt. E nevezetes pont elbuktával az 183 6-iki törvény örök időkre félszeg maradt s a XIX. század jogérzete és emberiessége már kevesebbet nem adhatott volna, mint a mit adott e nélkül. A szabadelvűség és valódi haladásra törekvés kifejezője az örökváltság lett volna, s mert ez megbukott, e törvény engedményeit Kossuth utóbb méltán »a legkevesebbnél is kevesebbének mondta. így az 1832 36-iki törvény a mellett, hogy a jobbágyot nem elégíthette ki, nem tetszett egyetlen földesúrnak sem. A jobbágyot a régi hatalom alól kivonta részben, de föl nem szabadította. A földesúr hatalmát kisebbé tette, hogysem a régi, patriarchálisnak álmodott viszony megmaradhatott volna, de meghagyott belőle épen annyit, hogy nem tudta, ,mit kezdjen vele. Épen ezért sietett az 1839 40-iki országgyűlés meghozni az örökváltsági törvényt, mint tisztán magánjogi intézkedést, mely megengedte e szerint az úrbéri terhek örökös megváltását, ha mindkét fél megegyezik. Tehát nagyon szűk keretben engedte meg. Deák 1836-iki követi jelentésében méltán emlékezett meg »vérző szívvel« e törvényczikk akkori elbukásáról ; most pedig, noha csak négy év járt le azóta, ebben a formában már elkésett. Ezt maga Deák is sejteti 1840-iki követi jelentésében, midőn azt mondja, hogy e törvény »hatása lassú lesz talán, de biztosabb, s következései nagyok és bizonyosak.« Mintha inkább biztatás, önmegnyugtatás, mint jóslat foglaltatnék e szavakban ; mert rövid időn a hitetlennek is meg kellett róla győződni, hogy e törvény mellett századok kellenének arra, hogy hazánk az úrbéri viszonyokból kibontakozzék. Sőt mindenki előtt, a ki mélyebben érezte az idők szellemét s a levegőben röpködő eszmék jelentőségét, világossá lett mihamar az is, hogy még ha a törvény kimondta volna, hogy ha" a jobbágy akarja a megváltást, a földesiír ne akadályozhassa meg : még e formában is több mint száz esztendő sem lett volna elég az urbériség teljes megszüntetésére. Mert közben a jobbágyok és jobbágytelki nemesség közvéleményében egy más meggyőződés vert gyökeret, az t. i. hogy az úrbéri viszony megszüntetésének csak egyetlen igazságos módja a jobbágyra nézve a kárpótlás nélküli eltörlés; ennek terhét nem a jobbágynak, hanem az államnak, a közadónak kell hordoznia. Ez volt legfőbb oka annak, hogy az 1840-iki törvény jótékony hatása alig mutatkozott. Most már mindenki várt, maradt a régiben, leste az alkalmat s a jobbágyság lelke öntudatlanúl forradalmi mag-