Századok – 1902

Értekezések - FERENCZI ZOLTÁN: Kossuth és Wesselényi s az urbér ügye 1846–1847-ben - I. közl. 47

KOSSUTH ÉS WESSELÉNYI S AZ L'RBÉR ÜGYE. 49 vak termőföldje lett. Mert ne feledjük, hogy a forradalmak e korában a dolgok rohamosan fejlődtek s a harminczas évek közepétől nálunk is az az idő, míg az óhajtásból vágy s ebből elhatározás lett, annyira megrövidült, hogy az eszmék érésében minden év tíz évet számított. De a megváltás e módjának eszméje nemcsak a népben terjedt el, a szabadelvűeknek is egyik meggyőződése lett. Az igazi szabadelvűek már előbb is kifejezték, hogy az urbériség csak átjáró híd a fölszabadításra, s ez utóbbi a jobbágyság iránt századok alatt fejünkre nőtt adósság. Kossuth, ki ez időben már nem egyszer lett egy-egy nemzeti közóhajtás szószólójává, vagy mint maga mondja : »nem egyszer hozott szóba dolgokat, mik körül felszólalását közeszmesurlódás követé, épen mert nem kénykedv, hanem a körülmények intése szerint választá elmélkedése tárgyát«, — már a Pesti Hirlap alapítása után nemsokára távolabbi programmpontjai egyikévé választá a közmeggyőződés ez óhaját is, és csak alkalomra várt, hogy örökváltsági tervével fellépjen. Erre azonban, mint a Pesti. Hirlap szerkesztőjének, kellő alkalma nem akadt s csak az 1846 év hozta meg a kellő alkalmat. Ekkor ugyanis február közepén kitört a galicziai (krakkói) lengyel mozgalom s ebben a parasztság oly szerepet játszott a kormány mellett, hogy ez indíttatva érzé magát a körülmények súlya alatt a jobbágyi terhek könnyítését, esetleg eltörlését kormányi kezdeménynyel végrehajtani az urakkal szemben, s ez által a parasztosztályt véglegesen magához kapcsolni mint szövetségest a nemesség ellen. A magyar lapok csak egész általánosságban érintették e nagy súlyú kérdést s így a Pesti Hirlap is, talán a censura miatt, csak elrejtve, a lap végén mond róla ennyit 1846 márcz. 27-én: »Nagy tanulság fejlődött ki tehát a lengyel mozgalmakból s nagy tanulság különösen reánk nézve, hol különben is sokakat foglalt le az örökváltás eszméje.« A kormány e törekvése G-alicziában nem alapult vakhiten s ennek előjele volt az ápr. 11-iki rendelet, mely királyi parancscsal csakugyan megszüntette a legterhesebb jobbágyi szolgálatok néhányát s így a ügyelem nálunk is e kérdésre irányult. Ekkor Kossuth elérkezettnek látta a kérdés niegbolygatásának idejét; de mint már gyakran szokása volt ez időben, eszméjét először Wesselényivel közölte levélben, kinek úgy is régen nem írt; s mert 1846 májusában pihenni egy időre Tinnyére, birtokára ment, innen ideje és módja volt az akkori viszonyokról egy épen oly részletes, mint nagyfontosságú levelet írni b. Wesselényinek Zsibóra, melyben a többek közt erre SZÁZADOK. 1902. I. FÜZET. 4