Századok – 1902

Értekezések - OLCHVÁRY ÖDÖN: A muhi csata - II. bef. közl. 505

526 olciiváry ödön. András, friss tartalék hátas lovat adtak a király alá. Előbb amaz, majd emez — az utóbbi Tamás testvérével együtt — az üldöző tatárokat megrohanták, hogy a királynak módot adjanak a szabadulásra. Mindannyian derék, jeles vitézek, a királyért és hazáért áldoztak, megérdemlik az utókor hálás kegyeletét. A király öcscse, Kálmán herczeg, — kinek emléke áldott legyen közöttünk mindenkoron, — éjjel-nappal váltott lovakon menekült Pest felé, de »nem az országúton, melyen a magyar nemzet hemzseg vala, hanem járatlan utakon sebes nyargalvást siete a Duna vizéhez.« Utóbb sebei következtében a Dunán-túl Somogy megyében Segesden elhalt. A futók arany, ezüst edényeiket, ékszereiket, selyem ruháikat s más becses holmijokat elszórták, hogy a tatárok üldözésétől menekülhessenek. Ezek azonban a prédával nem törődve, folyton nyomukban valának, s midőn a magyarok teljesen ki voltak merülve, karddal, lándzsával ölték rakásra őket. A menekülők egy tömegét a pesti útról leszorították a Tisza felé az igriczi és mező-csáti mocsarakba, hol azután mindannyian sárba, vízbe fulladtak. Ezek közt volt a daliás kalocsai érsek, a hős Ugrón, kit halálos sebével a futók arra sodortak; ott pusztult el Mátyás esztergomi érsek, Gergely győri püspök is. A tatárok fegyverétől esett el Raináld erdélyi, Jakab nyitrai püspök, Miklós szebeni prépost, Eradius bácsi főesperes, valamint Albert mester esztergomi főesperes. Ott vesztek az ország főurai, a »nagyobb és kisebb rendű világiak azok számát egyetlen halandó sem tudhatja bizonyosan.« J

) Bertalan pécsi püspök »sok katonasággal« az országútról letért a mezőre. A tatárok őt is üldözőbe vették; azonban László ispán, ki a csata szerencsétlen kimeneteléről még semmit sem tudott s dandárával a király seregéhez igyekezett, a püspököt és menekülő csapatát felvette, minek következtében a kisebb számú tatárság más irányban folytatta az üldözést s ezek szerencsésen megmenekültek. A sötét éj beálltáig tartott az üldözés. A hadsereg nagyobb része megsemmisült. »Mocsarakba és vízbe fúltak, tűzben égtek, kardra hányattak. Mezőkön és utakon hevert a sok holt test, mint a kőbányákban a vágott kövek.« A sereg azon része, mely falvakba, templomokba menekült, a felgyuj•) Sajnos, hogy Bogerius és Spalatói Tamás csak egyházi férfiak neveit jegyezték fel az utókor számára.