Századok – 1902

TÁRCZA - Győry Tibor: Nehány szó a hazai orvosi történet ügyében 485

486 TÁRCZA. szerzők e téren : Chenot Ádám, Hammer Antal és Loigk- Werloschnig. Három évvel ennek előtte Lauschmann Gyula foglalta könyvvé a magyarországi járványokat. E könyvnek a Székesfejérvár városára vonatkozó része eredeti és értékes, mert az odavaló levéltári anyag áttanulmányozása alapján készült.1) Herbert Henrik megírta a közegészségügy fejlődését Nagy-Szebenben, de csak a XVI-ik századig. •— Egyes kórházaink monographikus történetét bírnunk szintén nagyértékű dolog lenne. Előljártak ebben: Purjesz Ignácz »Adatok a Szent-Rókus közkórház alapításához« cz. munkájával, Papp Gábor a szolnoki, Singer Henrik a miskolczi közkórház történetével ; Müller Frigyes megírta az erdélyi kórházak történetét stb. Wertner Mór is sokat fáradott régi gyógyászatunk történetének kérdésében. Még egy-két ily munka s a meglévő anyag, mely a magyar orvosi történelem megírásához levéltári adatokból eddig egybegyűlt, fel van sorolva. Igaz, hogy Weszpre'mi, Fejér és Linzbauer halhatatlan munkáikkal orvosi történelmünknek alapját már régen megvetették, de műveik a végleges munkának — bármennyit mondjak is vele — mégis csupán csak alapjául szolgálhatnak. A levéltárakban elhelyezett szűz történeti anyag még feldolgozásra, közkincscsé formáitatásra vár. De ez a feldolgozás — miként a tapasztalat is bizonyítja — csakis akkor tökéletes és vezet czélhoz, ha az illető kutató csak az ő speciális tárgyát, az őt érdeklő anyagot veszi tekintetbe ; mert a felkutatott adatok csak akkor kelnek életre, ha oly agyvelő veszi fel azokat, mely rögtön tudja, mit tartson vissza s mit ereszszen át szűrőjén, és a megtartott részt rögtön és minden különös időrabló fáradság nélkül a kellő helyre is képes illeszteni, beosztani. És ez az oka annak, hogy a levéltárakban elhelyezett orvostörténelmi anyag nálunk túlnyomórészt feldolgozatlanúl hever. A levéltárak állandó búvár-karában orvos alkalmazva nincsen ; a vendég-búvárkodók is a nem-orvosokból kerülnek ki ; ezek is, azok is, természetszerűleg átsiklanak az orvostörténelmi adatokon. De hát miért nem végzik el a munkát maguk az orvosok ? Erre is megadom a feleletet. Elvont tudománynyal, így a történelemmel való foglalkozás senkit sem juttatott még vagyonhoz. Kell ehez a lelkesedésnek, a tárgyszeretetnek oly tőkéje, mely az anyagiak hiányát pótolja, vagy mondjuk : compensálja. De egy arra valóban hivatott egyén legalább fojtó gond nélkül képes-e megélni e tudományos foglalkozásból ? Az orvosi történet mivelése nobile officium-nak tekintetik legtöbb helyen, és okvetetlenül mindenütt a vidéki váro') Rövid ismertetését olv. Századok, 1899. 479. 1.