Századok – 1902

Történeti irodalom - Divald Kornél: A régi Buda és Pest művészete a középkorban. Ism. –r– 375

TÖRTÉNETI IRODALOM. 377 belőlük, a mennyit lehet. Magukról az épületekről csak ott nyújt némi művészeti jellemzést, a hol a romok is segítségére sietnek az írott emlékeknek, mint pl. a Margit-szigeti építkezéseknél, de ott is óvatos, nem bocsátkozik merész föltevésekbe. Azonban könnyű belátni, hogy így a monographiát egyáltalában nem tekinthetjük művészettörténeti tanulmánynak, mint a czíme kívánja, hanem pusztán topographiainak, mint az alczím második fele követeli. Valóban az egész könyvnek nincs egyéb czélja, mint a középkori Pest és Buda épületeinek a helyét meghatározni. Ezt a czélját lelkiismeretesen is iparkodik megvalósítani. Ozáfolja, kiegészíti, helyreigazítja, összeegyezteti a historikusok eddigi véleményeit, mindenütt inkább az eredeti oklevél szavainak, mint a feldolgozók fejtegetéseinek adva hitelt. Megfontolja minden szavát, s ha egy-két föltevése kissé merész is, nem hamarkodja el a dolgot, bírál és okoskodik, s óvatosan következtet. Az adatok azonban oly szűkszavúak, a helyrajzi támasztó pontok, melyekhez a középkor emberei hozzáfűzték megjegyzéseiket, előttünk már gyakran ismeretlenek vagy oly kétesek, hogy nem csodálkozunk, ha Divald topographiai fejtegetései tele vannak föltételes állításokkal, melyeket csak úgy tarthatunk igazaknak, ha sokszor két-három egymásba kapcsolható föltételt valónak fogadunk el. Lapjai tele vannak ily kifejezésekkel, mint : nyilván, lehet, talán, valószínűleg, bizonyára stb. a melyek bizonyítják ugyan, hogy a szerző nem mondja ki mindjárt könnyelműen a végleges ítéletet, de viszont munkájának értékét le is szállítják s arra figyelmeztetnek, hogy milyen ingatag alapon épült föl az egész topographiai tanulmány.1) És mégsem ez a könyv legnagyobb hibája, hanem az előadás módja. Tudományos műveknél, különösen ha adatokat közölnek s mint közvetlen forrásmunkák szerepelnek, nem végzetes hiba, ha nehézkesen, formátlanúl vannak megírva ; de mikor a már ismert eredményeket kell a tudomány czéljaira összefoglalni, akkor a világos, könnyen érthető stilus elengedhetetlen követelmény. A topographia magában is száraz és unalmas tárgy; vegyük hozzá, hogy Pest és Buda topographiai adatai nagyrészt már elpusztult épületekről beszélnek, melyeknek romjai alig vannak. A Divald közölte adatokat tehát teljesen ') Itt jegyzetben idézem egy ellenmondását, melyet épen az ilyen föltevések szültek : »Pest maga, ha nem is oly nagy mértékben mint Buda, de szintén élénk kulturális életnek lehetett a színhelye» (25. 1.) és »Pest mind a két Budánál, s vajmi jelentéktelen volt művészi tekintetben s a mohácsi vészig inkább nyers terményekkel folytatott kereskedelme révén, mint kulturális tekintetben nevezetes.« (26. 1.)