Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - IV. közl. 347

362 BLEYER JAKAB. a szekérvár elvesztése az ütközet egyik forduló pontja volt, ezt a többi forrás is megerősíti. Szerintök a törököknek a szekérvárba nyomulása után a jobbszárny felbomlása következett.1

) Ha Beheim eddigi előadásából elhagyjuk azt, a mit Ulászló vállalkozásáról és az oláhokról mond, pusztán a keresztény jobbszárny küzdelmének leírását kapjuk, mely részletesebb a többi kútfő tudósításánál. A mit Beheim a királyról és Drakulról mond, azt — úgy gondolom — Magest csak másoktól hallotta és mint a jobbszárny harczán kívül eső küzdelmeknek két legjelentősebb mozzanatát emeli ki, a nélkül, hogy időrend és az ütközet egyes részeinek belső összefüggése szerint helyesen tudná a saját maga tapasztalatai közé ékelni. Költeményünk szerint a janicsárok törtek be váratlanul a szekérvárba, mely Callimachus2

) szerint a jobbszárny mögött volt fölállítva. Ez mindenesetre feltűnő és a többi kútfővel meg nem egyező állítás. De Mägest bizonyára azok közé tartozott, kik a harcz hevében észre sem vették a jobbszárny bomlásának igazi okát : a spahik hirtelen és teljesen váratlan megjelenését a küzdelem színhelyén, melyet a keresztények az akindsikkel és azabokkal folytattak. A jobbszárny bomlásával vége szakad Beheimnál az ütközet leírásának. Arról, hogy Hunyadi a spahikat visszaverte és üldözte, hogy az üldözés alatt a prédaszomjas oláhok elváltak, hogy a keresztények balszárnya fényes diadalt nyert a török jobbszárnyon, és hogy csak ezek után vállalkozott a király a balvégzetű kalandra, minderről Beheim vagy egyáltalán nem tud, vagy nem helyes rendben tesz említést. A mit Hunyadiról állít, hogy t. i. visszatérésre szólította a menekülő keresztényeket, abban úgy látszik, a többi kútfő 'előadásának azon részlete rejlik, hogy Hunyadi a jobbszárny segítségére sietett. »A törökök, kik az imént majd kétségbe estek, látván a keresztények futását, csak most kezdtek igazában támadni. A keresztények menekülése általános lett. A hegy aljában levő árok annyira megtelt holttestekkel, hogy lóháton lehetett rajta átmenni. A kik a keresztény gyalogsághoz tartoztak, vagy a kik elvesztették lovukat, mind török fogságba estek. A lovasokat a törökök csak az árokig üldözték, tovább nem mentek, és így a kiknek lovuk volt, megmenekültek. Az árokban elveszettek számát 3000-re becsülik, és 3000-nél jóval többen kerültek fogságba. A törökök közül mintegy 70,000-en maradtak a csatatéren. így esett ez a harcz.« Az elesettek ") V. ö. Köhler id. m. 60. 1. és Kupelwieser id. m. 98. 1. s) Id. m. 515. 1,