Századok – 1902
Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - III. közl. 326
336 BATJMGARTEN FERENCZ. van e két mű közt a magyar sereg 1345 és 1346-iki szereplésének elbeszélésében.1) Utaltunk arra és igazoltuk, a zárai Névtelen művéről szólva, hogy a Morelli Névtelenjének előadása hiteles, a záraié pedig koholmány. Láttuk, hogy a velenczei író nem hallgatja el a magyarok sikereit és övéi veszteségét.2 ) A tendentia, a részrehajlás, a színezésben és a subjectiv érzelmek nyilvánításában nyilatkozik, de az igazságnak oly mérvű meghamisítására, mint a zárai műben, sohasem vezet. Övéi veszteségét ép úgy szereti kisebbíteni és az ellenségét nagyítani a velenczei. mint a zárai író. A julius 1-én vívott csatában szerinte 7000 magyar esett el, de csak 600 velenczei3 ) stb. Elhallgatja,4 ) hogy a szent Kozma-Damján váradot inkább pénz, mint fegyver szerezte meg ' Velenczének. Ez a legnagyobb eltérés az igazságtól, a mi e műben található. Említettük, hogy e műnek Dandolo dogé életében kellett készülnie. Egyébiránt is látszik, hogy kortárs műve. Oly pontos értesültség, mint a minő itt nyilatkozik, másnál, mint kortársnál nem képzelhető. A lelkesedés a győzelmen, a lázadók leverésén érzett megelégedés legjobban egy kortárs szá- i jába illenek, ki aggódó lélekkel kíséri az események folyását és a szerencsés befejezés után megkönnyebbült lélekkel, büszke örömmel hirdeti Velencze hatalmát és dicsőségét, mely város örömujjongással mondhatta : »Gloriosa dicta sunt de i te Ci vitas Dei!« 5) Előáll az a kérdés, ki ez a kortárs, ki a Morelli Névtelenje, ki az a tudós szerző, ki Aristoteles Ethikájából,0) Vegetius-ból, Cassiodorus-ból idéz? nem oly általánosságban, mint a tudákos de tudatlan írók, hanem egészen pontosan ;7 ) ki az a i kétségtelenül magas hivatalban lévő államférfiú, ki hozzáférhe!) Obs. Jadr. I. 29. és II. 12. Mon. Yen. VII. és 28—30. 1. 2) Mon. Ven. XXIV. 1. s) Mon. Ven. XXX. 1. 4) Id. m. VIII. 1. 6) Mon. Ven. XXXVII. 1. о) Mon. Ven. I. 1. ') »E perché la fortezza consiste nel metersi alli pericoli con matúra considerazione, come dice Aurelio Cassiocloro Senatore.« U. о. XVI. 1. »Fortitudo autem est considerata periculorum susceptio et laborum firma perpessio.« Cassiodorus : Liber de Anima, с. XII. »Quei prudentissimi uomini desiderosi di prosperi succesi providamente deliberarono di conbattere con arte, non a caso, secondo l'insegnamento di Vegezio.« (IT. o. XVI. 1.) »Qui secundos optat eventus, dimicet arte non casu.« Vegetius : De re militari Lib. III. Prol »poichè come dice Vegezio, anche li meno di numero e li inferiori di forze, facendo impeto e usando insidie sotto buono capitani, spesso hanno riportata vittoria. « IT. о. XXIV. 1.
