Századok – 1902

Történeti irodalom - Mokos Gyula: A herczeg-szőllősi kánonok. Ism. Révész Kálmán 277

279 .TÖRTÉNETI IRODALOM. A herczeg-szőllősi kánonokkal, — a már említett öt kánon-gyüjteményen kívül, noha nem annyira mint ezekben — rokon vonásokat találunk még az 1577 évi nagyváradi kánonokban (Articuli minores), továbbá a felföldi és a borsodgömör-kishonti czikkelyekben is, melyek szintén a XVI-ik század termékei. A felföldi vagy felső-magyarországi kánonokat Mokos Gyula a Csallóköz és Mátyusfölde vidékéről származtatja, — szerintünk nem helyesen, mert a kérdéses kánonok első kiadása (1595) az Abaúj-vármegyei Vizsolyban jelent meg ; de eltekintve ettől, az a tény, hogy e kánonok a püspöki vagy superintendensi hivatalt egyáltalában nem ismerik, hanem csak az esperesek vagy seniorok hatóságáról beszélnek, nézetünk szerint kétségtelenül arra utal, hogy eredetöket nem a Duna, hanem a Tisza vidékére, közelebbről épen Abaújba kell tennünk, mert a szomszéd borsod-gömöri egyházmegye a saját kánonaival élt. Gratian hatalmas gyűjteményét a kánonjog »concordia discordantium canonum« név alatt is ösmeri. Mokos munkája szintén megérdemli e nevet a XVI —XVII. századi magyar protestáns, illetőleg református kánonokra nézve. Az ő munkáját nem mellőzheti senki, a ki e két század egyházi és művelődési történetét, közelebbről pedig az egyház szervezetét, külső és belső életét megismerni szándékozik. A fac-simile kiadás pontossága és hűsége a Hornyánszky nyomda jó hírét növeli. Csakis a kánonok utolsó lapján található eredeti aláírások reproductiója hagy fen némi kívánnivalót a világosság tekintetében, ámbátor meglehet, hogy az eredetiről tisztább képet nyerni nem lehetett. A háromszázados manupropriáknál előforduló rövidítések kiegészítését is megkísértette a kiadó, azonban nem mindenütt sikerrel. Johannes С. Lascouius-1 pl. Cruciger-nëk gondolja, holott ismerünk Laskai Csókás Pétert épen ez időből és épen Baranyából; Lazarus W. Weresmarthi nevénél a W mellé kérdőjelet tesz, holott ismerünk Wég vagy Fe^-Veresmarthiakat. Ámde ezek csak apróságok, ha nem egészen érdektelenek is, — valamint még az, hogy egypár helyen nem jelöli meg pontosan forrásait, mint pl. a 195-ik lapon, a hol egy közleményről azt mondja, hogy »a minap hozta a Szemle.« Meg kell mondani: Prot. Szemle, 1901. 202 és köv. 11. Épen történelmi munkában soha sem szabad a pontosság ellen véteni. RÉVÉSZ KÁLMÁN.